Hadszíntér ezüstlakodalom után
I. Umberto olasz király és felesége, Savoyai Margit kitartó szerelmének köszönhető a velencei biennále: a gigantikus képzőművészeti seregszemle megalapításával lepte meg az 1893-ban ezüstlakodalmát ülő uralkodói párost a város polgármestere. Az első, Munkácsy Mihály közreműködésével szervezett tárlaton - amelyen 224 ezer fős sokaság tolongott - még egyetlen közös térben, a Palazzo Pro Artéban állítottak ki a külön-külön bemutatkozó nemzetek. Hamarosan azonban felépültek a nációk saját, állandó pavilonjai: az olasz és a holland épület után - ingyentelken, a szobrász-építész Maróti Géza tervei alapján - elkészült Magyarország szecessziós csarnoka. A sárgás-kékes felületű Zsolnay kerámiákkal, Róth Miksa-üvegekkel díszített építmény motívumkincsét, nemzeti jellegét elragadtatással fogadta a közvélemény.
- A szecessziós kulisszához igazodó mai kiállítási koncepció nonszensz volna - mondta bevezetésképpen az épület és a progresszív, futurisztikus tárlatok üzenete közötti ellentmondást taglaló dizájntörténész Szentpéteri Márton. Hozzátette, az utóbbi időkben épült pavilonok semlegesebb környezetéhez képest a magyar kiállítótér már önmagában erős esztétikai programot valósít meg, amelyet valamilyen módon felül kell írnia, vagy legalábbis párbeszédbe kell vonnia az ideiglenes "beköltözőnek".
A többször átépített - hol szocreál ízléssel lekopasztott, hol a rendszerváltás után újra- díszített - pavilont tavaly például teljes metamorfózisnak vetette alá Julius Gyula kurátor: Maróy Ákos és japán kutatók szoftvertervei alapján a környezeti hatásokat érzékelő, külső szenzorok segítségével folyamatosan változtatta alakját a kőépület körül növekvő-zsugorodó, virtuális monstrum. Ahhoz pedig, hogy az önmagát generáló építészet high-tech folyamatait a belső terekben is modellezhesse és magyarázza a kutatócsoport, fekete vászonba bugyolálta - pontosabban eltüntette - az eredeti enteriőrt.
Hasonló bűvészmutatványra korábban is volt már példa. Mint P. Szűcs Julianna művészettörténész felelevenítette, Varga Imre 1984-es életműtárlatához például függönyökkel szabdalt pamutlabirintussá változtatták a termeket. Jóval merészebb mutatványokat hajtottak végre az 1909-ben bajor pavilonként felépült, majd Hitler utasítására nemzetiszocialista jegyekkel súlyosbított palotájukon a németek.
- Saját múltjuk, megbélyegzettségük ellen lázadtak a német művészek, amikor hatalmas, rozsdás szögekkel verték ki a pavilont, amikor a parkettát átfúrták egészen a lagúnák vizéig, amikor felszedték és összetörték a Mauthausenból származó márványpadlót vagy amikor egy német vidéki épületbe burkolva a felismerhetetlenségig megváltoztatták a teret - sorolta Nagy Edina esztéta.
A nemzeti identitás kérdésköre, az elkülönülés vagy a beolvadás filozófiája szinte a biennálék valamennyi résztvevőjét foglalkoztatja. A spanyolok néhány évvel ezelőtt egyszerűen bezárták pavilonjukat, és a nagyközönség bosszantására kizárólag spanyol nemzetiségűeket engedtek be az egyébként üres termekbe. Az egykori Szerbia-Montenegró a Jugoszláviától örökölt kiállítóterét egyszerűen eltüntette. A homlokzatra szerelt 1500 vaku olyan időközönként villant, hogy az éppen magához térő pupillákat újra elvakította a fényár.
- A XIX. század végének eszmeisége túlhaladottá vált, megszűnt az ars una fogalma, és megszűntek a nemzetállamok - magyarázta a biennálék hátterét György Péter esztéta. - Az ártatlanság korának művészeti olimpiája végképp átalakult. A velencei Giardini park ma globális hadszíntér.
