Wolf Haas bűnregényeit - ahogy a műfordító és kritikus Bán Zoltán András megállapítja, két tényező emeli messze az átlagos bűnügyi regények fölé: egyrészt a rendkívül szellemes, szójátékokban tobzódó, olykor filozófiai mélységű nyelvhasználat és az ehhez kapcsolódó félelmetesen leleményes, sok kihagyással dolgozó, ám ugyanakkor roppant szórakoztató elbeszélői modor. A másik döntő mozzanat az olykor kíméletlen világlátás, a groteszk-szatirikus vagy egyenesen az abszurd nézőpontjából megformált osztrák karakterek sora.

Karin Fossum írói versekben, novellákban igazolt tehetsége ott vibrál bűnregényeiben is. Nem véletlenül hívják "a krimik norvég királynőjének". Olyan árnyalt karaktereket teremt, melyekhez hasonlókat keresve is nehezen találni e műfaj világában. Megragadja cselekménye légkörét, a viszonylagos elzártságban élő skandináv vidéket és lakóit, és tökéletesen adja vissza azt az atmoszférát, melynek látszólagos békéjét a mélyben lappangó indulatok és félelmetes titkok valósággal szétfeszítik. Mi az, ami leginkább megfogta a krimiírásban? - kérdezték az írónőt egy riportban. - A dráma - mondta ő. A pszichológia. A misztikum.

És való igaz, Fossum krimijeiben mindegyik sajátosság jelen van. Fossum nemzetközi sikere gyakorlatilag példátlan a krimiirodalomban. Ez az angolszászok által uralt irodalmi műfaj egészen napjainkig zárva volt más nemzetek alkotói előtt. Fossum előtt egyedül a svéd Henning Mankell ért el világsikert.