- Tudja, hogy mennyit sikerült megkötniük a magyar asszonyoknak ebből a fajta kesztyűből a kiállításmegnyitó utáni szemináriumon? Kettő sort! - nevet az Észt Intézet kulturális referense, Putnoky Réka a Textilmúzeumban álló installáció előtt. Közelebb hajolok a szóban forgó, csinosnak épp nem mondható, nyers-gyapjú-színű, egyujjas, hoszszú szárú munkakesztyűhöz. Nem tűnik föl semmi különös. - Így, plexilapok közé szorítva nem is árulja el a titkát - mosolyog alkalmi tárlatvezetőm. - Ha dolgozni kezdene benne, hamar rájönne. Ez a kötés ugyanis elnyűhetetlen. Soha nem bomlik le. A fonalat csupán egyetlen, almaágból nyesett, vastag tűvel csomózzák, miután pedig elkészül, nemezelik.

- Ez azonban csak egy a több száz funkció közül, amely az észteknél a kesztyűkhöz kapcsolódik. És most nem csak a hagyományokról beszélek - fűzi hozzá. A tallinni elemista lányok ma sem kaphatnak bizonyítványt anélkül, hogy kézimunkaóráikon meg ne kötnének legalább egy pár kesztyűt. Ám ebben a másfél milliós országban legalább félmillióan ma is vidéken, tanyákon élnek. És nemcsak a hideg, hanem az identitásuk miatt is állandóan kesztyűt készítenek és viselnek.

Nyolcvan-száz évvel ezelőtt a magára meg a hagyományaira valamit adó észt menyasszony egy pár kesztyűt a szívesen látott udvarló pálinkásüvegének a nyakára csomózott, és mire az oltár elé vezették, legalább kilencvenkilenc további párba belekötötte a szerelmét. De ezek a kultikus ruhadarabok védték meg a munka gyümölcsét is, ezért fontosabb munkálatok, például a házépítés vagy az aratás első mozzanatait mindig kesztyűben végezték. Hitték, hogy a piros szín távol tartja a betegséget és magát az ördögöt, ezért a kesztyűk - bár kézfejen lévő, beszédes mintáik régiónként, sőt falvanként eltérők - mindig pirosas szárban végződtek. Még a halottfürdető meg a sírásó is kapott egyet az elhunyt kesztyűi közül, hogy meg ne fájduljon a keze.

Mindezeket a szokásokat ma leginkább a Viljandi Kulturális Akadémia népi kézimunka tanszékén őrzik. A hallgatók kötötték meg a most százéves Észt Nemzeti Múzeumban őrzött régi, értékes darabok másolatát is, hogy a reprók utazó kiállításként bejárhassák most fél Európát. - Kész szerencse, hogy az óbudai Lajos utcába is eljutottak, ugyanis - vallom be Putnoky Rékának töredelmesen - kétszemélyes budapesti Észt Intézetükről viszonylag keveset tudnánk nélkülük. - Ma például azért kell visszarohannom az irodába, mert az ELTE csillagászati tanszékéről érkezik egy hölgy: tanulmányt fordítottunk neki. Gyakran iskolai EU-napra készítünk föl tanulókat, akik Észtország bemutatását kapták feladatul, és nevetni fog, tájékoztatjuk a tisztelt hozzánk fordulókat, süt-e a nap Tartuban, vagy épp a szél fúj. Nem reklámozni akarom efféle szolgáltatásainkat, de előfordult már, hogy egy észt hölgyért epedő magyar úrnak a szerelmesvers-keresésben segítettünk.

Az Anu Kippasto vezette budapesti Észt Intézet lesz a koordinátora annak a szeptemberi kulturális fesztiválnak, amelyen Balti-tenger környéki országok mutatkoznak majd be Közép-Európának. A Trafóba dzsesszfesztivált, a VAM Design Centerbe "retextil"- divatbemutatókat terveznek, a dánokat pedig dizájnbiciklijeikkel együtt várják.

Egy csomó csomó - több mint kesztyű