Dr. Sós Endre szerint minden ott kezdődött, mikor még egyetemistaként bekopogtatott az Állatkert kapuján:

- Amilyen régre vissza tudok emlékezni, mindig is szerettem az állatokat. Gimnazista koromban kezdett érdekelni az orvostudomány, innen már egyszerű volt a kettőt kombinálni. Mikor tervbe vettem az állatorvosi pályát, tudtam, hogy vadállatokkal szeretnék foglalkozni. Akkoriban inkább a háziállatok voltak előtérben, s kicsit mindenhol megmosolyogtak. Így az egyetem elején egyszerűen jelentkeztem a budapesti állatkertbe önkéntesnek, s mondtam, hogy én szeretnék rendszeresen bejárni. Ma már sokkal szervezettebben működik a gyakornoki rendszer, de engem minden különösebb probléma nélkül fogadtak. Nem mondanám, hogy sokat segítettem azokban az időkben, inkább hátráltattam a munkát, de láttam sok mindent, s ott voltam sok mindennél.

Az egyik legelső alkalommal mindjárt éles helyzetben találta magát: egy gibbon- pár kezelésénél a régi majomház kezelőfolyosóján egy szőrös mancs nyúlt ki az egyik ketrecből a rossz oldalon elhaladó első napos gyakornok után, s jó erősen megragadta. Sérülés nem történt, s a markáns beugró élmény jó ómennek bizonyult: dr. Sós Endrét a Fővárosi Állat- és Növénykertben tényleg ottfogták.

A következő sorsfordító esemény külföldön érte:

- Foglalkozásonként megvannak azok a szinte már sztereotípiának is nevezhető megkerülhetetlen szerzők, szellemi muníciót adó emberek, akikhez érdemes fordulni. Nekem két ilyen példaképem van: Gerald Durrell és Jane Goodall. Háromszor is jártam Jersey szigetén. Írtam cikkeket, riportokat, készítettem interjúkat, találkoztam Durrell könyvének számos szereplőjével: feleségével, személyi titkárával. Később egy tévéstábbal jutottam ki, harmadjára pedig már a Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársaként egy három hónapra szóló ösztöndíjjal.

Bár hat kontinensből már ötön járt, mégis legmeghatározóbb élményének a Jersey-szigeti állatkertnél töltött időt tartja: a világhírű természetbúvár, Durrell Vadvédelmi Alapítványa (Durrell Wildlife Conservation Trust) és állatkertje megtestesítette mindazt, amit az állatkerteknek a természetvédelem, a kutatás és az oktatás tekintetében érdemes követniük.

Durrell-lel találkoznia nem sikerült, de Jane Goodall csimpánzkutatóval személyes az ismeretsége:

- Gyermekkori álmom volt, hogy kijussak Afrikába. Mikor egy Goodallról szóló riportfilm készítését szerveztem, első magyar forgatócsoportként mehettünk ki hozzá Tanzániába, a Gombe Nemzeti Parkba. Két hetet vendégeskedtünk nála a Tanganyika-tó partján. Azóta ha Goodall Magyarországon jár, szinte mindig szakít rá időt, hogy pár percet beszéljünk.

Mára mindkét ikon úttörő munkája és sajátos zoofilozófiája integrálódott a modern állatkertek profiljába. A Fővárosi Állat- és Növénykert kiemelten foglalkozik a veszélyeztetett állatfajok fogságban való tenyésztésével, szaporításával, s fontos szerepet vállal a hazai és a nemzetközi természetvédelemben is: naponta ellátnak mentett állatokat, s különböző természetvédelmi programok állat-egészségügyi ellátását szolgáltatják, így részt vesznek a rákosivipera-védelmi programban, s a parlagisas-védelmi programban is.

Jane Goodall Rügyek és gyökerek (Roots and Shoots) környezetvédelmi oktatási programjának mintájára a budapesti állatkert az élővilág megismerésének egyik fontos oktatási centrumává is vált, nyílt napokkal, zoopedagógiai tréningekkel és szakkörökkel szeretnék közelebb hozni az állatokat a gyerekekhez.

- A legfontosabb tapasztalat, ami megérlelődött bennem - folytatja dr. Sós Endre -, hogy nagyon jól kell ismerni az állatok szabad természeti biológiáját ahhoz, hogy állatkerti környezetben is a lehető legjobban tartsuk őket. A munkánk legfontosabb része, hogy a betegséget megelőzzük. El kell fogadni, hogy ritka az a helyzet, mikor az állat felfogja, hogy az ő érdekében tevékenykedünk. Betegen, rossz közérzettel, óriási stressz alatt kerülnek hozzánk a kezelésre: teljesen egyértelmű, hogy az állatkerti állatorvost utálják az állatok. Azt kell elérnünk, hogy minél kevésbé hatoljunk be az intim szférájukba. Minél gyorsabb legyen a kezelés, minél kevésbé zavarjuk, legkevésbé stresszeljük az állatot. Ehhez viszont nagyon jól kell ismerni az adott fajt.

Dr. Bubó óta tudjuk, hogy ez nem egyszerű feladat: kígyónak lábsó, madaraknak fogsor, a köhögős harcsáról és reumás mókusról nem is beszélve. Dr. Sós Endre további esetekkel bővíti a sort, kezdve a kígyóröntgentől, át az altatásból előbb felébredt gorillán, s a szökevény pingvinen, egészen a bélbénulással kezelendő depressziós orángutánig.

- Ugyan sokszor dolgozunk extravagáns állatokkal, de az egzotikus állatoknak egy része nagyon hasonlít valamilyen háziállathoz, s külön kihívást inkább a testméret vagy a kooperáció hiánya jelenthet. Ám vannak olyan állatok, melyeket ritkábban van módunk vizsgálni, s ezért esetükben nincsenek bejáratott vizsgálati módszerek, ezek sokszor okoznak fejtörést. Nem mondanám, hogy unatkozunk, nagyon szerencsések vagyunk, de ez egyben a nehézséget is jelenti. Egy adott típusú esetből ritkán látunk több százat, s így nem válik rutinszerűvé egy beavatkozás sem. Ennek előnye, hogy az ember állatkerti állatorvosként nem fásul el, viszont ennyi állatfajhoz nem lehet úgy érteni, hogy ne kelljen külső segítséget igénybe venni.

A konferenciák, szakirodalom és külföldi precedens mellett a legnagyobb segítséget a folyamatos nemzetközi konzultációk jelentik.

2007-ben a berlini Állatkerti és Vadállatkutató Intézet egyik munkacsoportjával együttműködve a Fővárosi Állat- és Növénykert orvosi teamjének munkáját siker koronázta: Budapesten született meg a világ első mesterséges megtermékenyítésből származó orrszarvúja, Layla. Ennek ellenére mondhatni, hogy apás szülés volt: dr. Sós Endre volt az, aki egy a szélesszájú orrszarvúak szaporodásbiológiai problémáját tárgyaló konferencián kapcsolatba lépett a német szakemberekkel, s kérte, jöjjenek el, s nézzék meg a magyar nőstényt, Lulut is. Ilyen szakmai bravúr addig még nem volt a budapesti állatkert történetében, Layla sikertörténete világszenzáció lett, a New York Times és több külföldi vezető napilap is kiemelt helyen tárgyalta. Tavaly októberben pedig jött a ráadás, s már a második élő, mesterséges termékenyítésből világra jött orrszarvúborjú is a miénk.

S mintha mindez nem lenne elég, Dr. Sós Endre még számos kalandos projektben vett részt: tavaly tagja volt egy magyar-német-dél-afrikai orvosi expedíciónak, ami a Lapalala Vadvédelmi Területen vadon élő orrszarvúaktól szerzett spermát, hogy az állatkerti állomány génkészletét frissítsék; tavalyelőtt pedig Mongóliában egyik osztrák kollégájával három nap alatt huszonhat kulánt (vadszamarat) láttak el rádiós nyakörvvel a jobb megfigyelés érdekében. Ha ideje engedi, gyerekkori szenvedélyének, a madármegfigyelésnek hódol, vagy éppen átveszi a 2007-ben neki ítélt egyik Pro Natura emlékplakettet. A tudományos ismeretterjesztést is a szívén viseli, így a Természetfilm.hu alkotóműhellyel intenzíven együttműködve számos természetvédelmi és állatorvosi akciót örökítettek meg kamerával, a felsőoktatásban pedig az egyik kivitelezője egy Magyarországon újdonságnak számító, az egzotikus állatokra specializálódott posztgraduális képzésnek.

- Valahogy úgy érzem, hogy állandóan rohanok, s nincs időm a világ nagy részét megismerni - mondja dr. Sós Endre. - Mikor állatokkal foglalkozom, mindig rácsodálkozom valamire, mindig valami újat láthatok. Nekik köszönhetően veszem észre nap mint nap, mennyire komplex világban élünk.

Nem kérdés, kiről fog még beszélni az utókor.

Dr. Sós Endre szerint minden ott kezdődött, mikor még egyetemistaként bekopogtatott az Állatkert kapuján