- Gondolom, kemények voltak az iskolás évei...

- Dehogy! Sosem unatkoztam, igazi stréber voltam, mindig jelentkeztem. Népszerű voltam, sok barátom volt, egyszóval élveztem. Hozzá kell tennem: szüleim pedagógusok voltak, ezért teljesen másképp viszonyultam a tanárokhoz, mint egy átlagos gyerek. A gyerekek zöme a tanárokban nem az emberi lényt látja, hanem a hatalom és a tudás intézményét.

- Az osztályban ennél tovább is megy. Ott a tanár egyfajta messiás.

- A lehető legemberibbre terveztük a figurát. Számos hibát követ el, például elfogadja, hogy a diákok kritizálják. Mindenképp el akartam térni az utóbbi évtizedek játékfilmjeinek sablonos ábrázolásmódjától, a rendszer bonyolultságát akartam megmutatni, annak ellentmondásaival együtt. Az iskolán múlik, hogy megtaláljuk-e a helyünket a társadalomban, tulajdonképpen ott szocializálnak minket. Egy tanárnak egyrészt autonómiát kell biztosítania a diákoknak, de mindemellett be is kell törnie őket.

- Ha a társadalomról akar beszélni, miért éppen az iskolarendszeren keresztül teszi ezt?

- Azért, mert egy osztály reprezentálhatja a társadalmat, egyetlen termen belül az öszszes réteg és náció jelen lehet. Másrész a problémát a forrásánál a legjobb megmutatni.

- Az osztály Francois Bégaudeau regényének az adaptációja...

- Csak részben. Két évvel azelőtt, hogy a regényt elolvastam volna, már írtam egy forgatókönyvet, amely egy osztályban játszódott. De aztán nem készült belőle film, inkább leforgattam az Asszonyok paradicsomát. Amikor megjelent Francois regénye, megtaláltam azt, ami hiányzott: a tanár karakter. Érdekelt, hogyan kommunikál a gyerekkel, hogyan használja a humort vagy a szarkazmust. Teret enged nekik, fejleszti a kritikai érzéküket, engedi kibontakozni őket. Francois maga is tanár volt, így minden szempontból hiteles, ezért osztottam rá a szerepet is.

- És hogy talált rá a gyerekszereplőkre?

- Francois-val szerveztünk egy workshopot a filmben is látható belvárosi iskolában a gyerekekkel. Bárki jöhetett, helyzetgyakorlatokat csináltunk. Figyeltem és meséltettem őket a saját életükről, egymáshoz való viszonyukról.

- Hogy sikerült elnyerni a bizalmukat?

- Adták maguktól. Gyorsan megértették, hogy filmet készítünk.

- A film beutazta a világot, tudományos konferenciákat szerveztek köré. Mit gondol, mire lehet képes egy film?

- Egyetlen film soha nem fogja megváltoztatni a világot. De vitákat generálhat, társadalomról, integrációról.

- A kényes kérdéseket fel is teszi a vásznon, de válaszokat nem ad. Mi az ön személyes véleménye?

- Jobban kéne bíznunk a gyerekekben. Nem kapnak elég teret a felnőtt társadalomban. Picit jobban kéne éreztetnünk velük, hogy helyük van a mi közösségünkben, hogy később könnyebben megtalálják a helyüket a világban.

- Ha ez a film ugyanezekkel az alapvetésekkel például egy irodában játszódna, hasonló hatása lenne?

- Mindig ugyanazokat a témákat kutatom. Egy korábbi filmem egy gyár hatalmi viszonyairól és az ottani társadalmi diszkriminációról szólt. Olyan emberekről, akik nem találják a helyüket a világban. Hasonló volt az inspiráció, csak ott a munkások beilleszkedése a téma. A tiniknél megfigyelni ugyanezt annyiban más, hogy ők csak tanulják a polgári létet, ezért az ő szájukból hitelesebben hangoznak a kérdések.

- Sok dokumentumfilmes elemet használ a filmben. Mit gondol, hol lehet meghúzni a határvonalat a dokumentumfilm és a fikció között?

- Fogalmam sincs, mert nem tudom, hogyan kell dokumentumfilmet csinálni.

- Hogyan értékeli az Arany Pálmát, illetve hogy utána, az Európa-, illetve az Oscar-díjaknál viszont szinte "mellőzték" a filmet?

- Nem érdekelnek a díjak. De hazudnék, ha azt mondanám, az Arany Pálma nem esett nagyon jól nekem, már csak a nagy elődök miatt is. Ennek köszönhetően a film körbeutazta a világot. Az pedig, hogy nem kapott Oscart, egyáltalán nem érdekel.

Idén már tizenharmadik alkalommal rendezik a Francia Filmnapokat április 15. és 26. között Budapesten és nyolc vidéki városban: Szegeden, Pécsen, Debrecenben, Miskolcon, Győrben, Szolnokon, Kecskeméten és Egerben. A programban egy rövidfilmes válogatás és hét nagyjátékfilm szerepel. Az osztály mellett a Kémnők című nagyszabású háborús dráma, amelyben többek közt Sophie Marceau és Depardieu lánya, Julie Depardieu is tündököl, és az Isten hozott az isten háta mögött! című vígjáték, amely a francia közönség abszolút kedvence volt tavaly.

Cantet mintadiák volt