- Amióta rémregények léteznek, az egyes monstrumoknak mindig hullámzó a jelenlétük - értelmezi a rémhősök viszszatértét Varró Attila, a Filmvilág szerzője, az ELTE Filmesztétika szakának előadója. - A húszas évek első vámpírfilmjeitől kezdve nagyjából arányosan elosztva mindig készültek újabb opusok. A zombifilmekre hullámmozgás a jellemző. A vámpír topológiailag független figura és a közösség kollektív képzeletét kortól-helytől függetlenül folyamatosan ébren tartja. A zombiknak viszont csak bizonyos időszakok kedveznek.

A szakértő szerint a folyamatos megújulás mindkét zsáner esetében az adott korszak tükörképeként való újjászületést jelenti. A vámpírfilmeknek többnyire szexuálpatológiai vonatkozásuk van, valamilyen módon a megéletlen vágyakat prezentálják. Ez olyan probléma, ami minden emberben jelen van. Ugyanakkor a vámpírfilmek egészen más jellegű pluszjelentés-tartalommal is bírnak, s mindig az adott korra rímelnek. A hetvenes-nyolcvanas években például a drogmetaforával kötötték össze a vérszívást. A kilencvenes évek mozis vámpírizmusa az AIDS-metaforára játszik rá.

- Ugyanígy reflektálnak a korra a zombifilmek is - folytatja Varró Attila. - Csak épp a zombik nem pszichológiai vonal, hanem szociológiai-társadalmi metafora mentén mozognak. Akkor népszerűek, amikor az egyénnek problémásabb a viszonya a társadalommal. Az Egyesült Államokban, a harmincas években a gazdasági válság és a bűnözés miatt távol került egymástól a közösség és az egyén. A hatvanas-hetvenes években ugyanez történt a vietnami háború miatt. Az egyén a körülötte lévő világot szörnyetegként kezeli, fél a körülötte lévő dolgoktól, az emberektől, a munkatársaitól, a szomszédoktól. A szorongásos időszakok kedveznek a mozis szörnyeknek. Ezek az arctalan társadalmi fenyegetést fejezhetik ki.

Tetszőleges variálhatóságuk titka abban rejlik, hogy valójában mind a zombik, mind a vámpírok mi magunk vagyunk - csak éppen a humán létezés két végletét látjuk mindkettőben.

- A vámpír delejes tekintetű, arisztokratikus karizmájú kultúrhérosz. Van fellépése, sármja. A zombi lényege arctalanságában van: egyforma tömegember. A vámpír erőteljesen romanticizált, tökéletesített ember. Idealizált, misztikus figuraként bukkan föl, de felülemelkedve a társadalmon. A zombi a hús bomlása. Általa beolvadunk, elveszítjük egyéni vonásainkat, a saját fizikai valónk, a testünk elformátlanodik, elveszti jellegét. A zombifilm az identitásvesztést jeleníti meg.

A hatvanas-hetvenes években a vámpír- és a zombifilmek háttérbe szorították a misztikus felfogást, és csak a bennünk lévő félelmek jelentek meg egy irracionális fi-gurában. Ma az a helyzet, hogy nem lehet megkülönböztetni a kettőt egymástól. A világot a mesterségesség határozza meg. Emberibbé válnak a zombik és a vámpírok, az emberek pedig szörnnyé aljasodnak. Nem egyértelmű, ki a gonosz, s ki a főhős: a szörny vagy az ártatlannak látszó ember.

Inni és élni hagyni (2007)

HBO kedd esténként 22.00, vasárnap esténként ismétlés; HBO2 szerda esténként 22.00, péntek esténként ismétlés.

Hasznos a zombi a háznál (2006)

Filmbox extra 2009. 04. 07. 22:25; 2009. 04. 13. 00:30; 2009. 04. 21. 02:20; 2009. 05. 03. 02:05

Zombi sztriptíz (2008)

Cinemax 04. 17. 03.30

Vámpír: természetfeletti erőkkel bíró, alakváltoztatásra képes, feltámadt lény, amely az élők vérét szívja. (A vámpírt az ókorig visszavezethetően, több nép legendáriuma ismeri.)

Zombi: újjáéledt holttest, az élők húsával táplálkozik, öntudatlan, csak a hús utáni vágy, az éhség vezérli.

(A zombimotívum az afrikai voodoo hitvilágból eredeztethető.)

Egy igen szép, "családias" jelenet a Hasznos a zombi a háznál című filmből