Azóta sem, sohasem, engedett a maga számára a saját maga által előírt maximális színvonal követelményéiből. Márkus György zsigeri perfekcionista: az alatt a húsz esztendő alatt, amit Magyarországon töltött, kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyarországi filozófia egész történetén, mind munkáival, mind pedig filozófiai tanári művészetével. Rövid ideig lehetett csak tanár, mert, mint a Budapesti Iskola egyik alapító tagját, a rendszer ebben a pozícióban többé nem tűrhette. De amíg tanított, addig a hazai filozófia egész következő generációját indította el útján. Nemcsak tudást közvetített, hanem a filozófia szerelmét is. Ezt neveztem művészetnek.

Ő ismertette meg a magyar érdeklődő értelmiséggel Wittgensteint és egyes angolszász neopozitivista filozófusokat. Tanulmányt írt az érzékelés-elméletről, saját önálló javaslatával.

Korán kezdett Marx örökségével leszámolni. Két közeli tanítványával, Kis Jánossal és Bence Györggyel együtt írták meg a Hogyan lehetséges politikai gazdaságtan című, akkoriban kiadhatatlan művet, melynek a használati értékről szóló fejezetében Márkus az abban az időben doktrínának számító munka-értékelméletet bírálta.

Ő rendezte sajtó alá Lukács korai esztétikai műveit is, s a legszebb tanulmányt is ő írta róluk.

Mint a Budapesti Iskola legtöbb tagja, ő is az ausztrál emigrációt választotta. 1988-tól egészen nyugdíjazásáig a Sydney University filozófiai tanszékén folytatta azt, amit Budapesten kényszer hatására abbahagyott, egy filozófus generáció felnevelését. Az Ausztrál Tudományos Akadémia tagjává választotta, ahogy később a Magyar Tudományos Akadémia pedig külső tagjává. Mindkét országban kijárt neki ez az elismerés.

A politikai filozófiába tett kirándulásaival együtt, melyeknek egyik gyöngyszeme a szabadságról írott tanulmánya, érdeklődése egyre inkább a kultúrfilozófia felé fordult. Többször értekezett a természettudományok szerepéről a kultúrában, ahogy a hermeneutikáról is, továbbá a kultúra antinómiáiról. Szeretettel és kritikával elemezte az esztétika klasszikusait Kanttól Walter Benjaminig és Adornóig. Mindenki bőrébe bele tudott bújni, de életében mégis csak Kant játszotta a legnagyobb szerepet. Miközben én e sorokat írom, ő most is Kanton dolgozik, pontosabban a pénz és a könyv kanti elemzésén,
azaz a német felvilágosodás válságán.

Számtalan és hosszabb amerikai útjának egy családi tragédia, idősebb fiának betegsége vetett véget. Szerencsénk volt, hogy kevés utazásából a legtöbb nekünk jutott. Vagy hatszor élvezhettük jelenlétét, s ezek közül hármat a CEU meghívásának köszönhetünk.

Csodálatot érdemel, hogy Márkus György a legrosszabb körülmények között is maximális hőfokon tudta tartani mind filozófusi képességeinek gyakorlását, mind produktivitását. Mindehhez a nehezen kivívott sikerhez nagyban hozzájárult egy rendkívüli asszony és tanár: felesége, Marisa.

S hozzájárult még nagy szenvedélye is. A könyvgyűjtés szenvedélye. A bibliofil Márkus a filozófus Márkus egyik titka. Márkus könyvtára már két házat tölt be. S a polcokon rendben sorakozó könyveket nemcsak gyűjti, de - ha nem is mindet - olvassa is. Márkus azok közé a gondolkozók közé tartozik, akik akkor gondolkoznak a legintenzívebben, amikor olvasnak. Jobban is szeret olvasni, mint írni. S ami aztán egyáltalán nem érdekli, az könyvei kiadása. A kiadóknak számtalanszor kell hozzá fordulnia, hogy válaszra érdemesítse őket.

Márkus fél évszázad alatt szkeptikussá vált, de sosem cinikussá. Megélte a felvilágosodás válságát, a hagyományos filozófia felbomlását. Kialakította magában a racionalitáson túli világ iránti érzékenységet, de anélkül, hogy magát a rációt feladta volna. A nagy felvilágosítók, a nagy liberálisok, mint Kant vagy Condorcet, máig is emberi példaképei maradtak. S most már biztosan azok is fognak maradni.