Utazás egy vödör legó körül
A Szegedy-Maszák Mihály főszerkesztésével két éve megjelent háromkötetes mű, értelemszerűen kapta a NeoSpenót nevet. Ami pedig márciustól az interneten is megtalálható szabad irodalomtörténet alcímen, az VillanySpenót néven fut. De mitől válik szabaddá egy meglehetősen kötött forma? És miért lehet ma bárki Szerb Antal a virtuális térben?
- A NeoSpenót számunkra csak nyersanyag. Ezt bővítve, kiegészítve szeretnénk elkészíteni a jövő tankönyvét a diákokkal közösen - fog bele máris a magyarázatba Horváth Iván irodalomtörténész. A munka a nyomtatott változat feltöltésével, a honlap kialakításával kezdődött, amelynek keretrendszerét a Wikipédia adja. Külsőleg ezért hasonlít a virtuális enciklopédiára, ám a szerkesztési elveit tekintve sokkal szigorúbb. A fejezetekhez hozzászólni csak a regisztrált felhasználók tudnak (eddig 113-an jelentkeztek be), a változtatási javaslatokra azonban minden esetben rá kell bólintania a diákokból álló szerkesztőségnek. Vagyis nem lehet szabadon garázdálkodni sem Petőfivel, sem Esterházyval - a szűrőre a minőségi garancia miatt van szükség.
Az új fejezetek beemelésének is szigorú rendje van: mind a tanárokból verbuválódó redakciónak, mind a diákszerkesztőségnek át kell engednie a szakmailag rendben talált fejezetet. Persze, a virtuális térben minden elfér, így külön helyet biztosítanak a tanárok "vaskalapossága" vagy a hallgatók "lázadása" miatt elutasított szövegeknek is. (Jelenleg 12 fejezet vár az elbírálásra, így az eddig fent lévő 180 fejezet csakhamar kétszázzá bővül.) De ha ilyen sok a szűrő, akkor hol marad a szabadság?
- Úgy kell elképzelni, mintha egy vödör legót tolnánk az olvasó elé - próbálja meg érzékeltetni Horváth, hogy a fejezetek milyen lehetőséget kínálnak. A legók segítségével bárki felépítheti a saját irodalomtörténetét: ha valakit vagy valamit hiányol, önálló fejezetként megírhatja, de ha az egész magyar irodalomtörténetről akar új felfogást előadni, akkor készítenie kell új előszót és tartalomjegyzéket, amelyekből kiolvasható az általa ajánlott történet. Lehet ez a ceglédi írók szempontjából készített, vagy épp a női irodalom felől kirakott. S hogy mi szab gátat az "akkor most kihagyom Babitsot"-jellegű ámokfutásoknak? Az időigényes és embertpróbáló munka. Korszakhatárokat kell meghúzni, mérlegelni kell mi/ki maradjon ki és miért, s közben arról is döntést kell hozni, hogy voltaképpen mi is az irodalom.
A diákok Horváth Iván vezetésével majd két évig állították össze az általuk javasolt "meseszerkezetet". Ennyi munkára tehát az önjelölt szerbantalok is számíthatnak. (A NeoSpenótot, mivel A magyar irodalom történetei címet viseli, az a vád érte, hogy szándékával ellentétben nem megsokszorozza a lehetséges történetek számát, hanem épp történetnélküliségével tüntet.)
A VillanySpenót előnye, hogy nyomtatott változatával szemben támadhatatlan. Pontosabban: az interaktivitás miatt pillanatok alatt magába építi a kritikákat, hiszen a rendszer minden hozzászólást, javítást rögzít, amelyek bármikor kikereshetők. Ez a virtuális térben különben alapkövetelmény: ami nem frissül naponta, szinte nem is létezik.
- Nem kánon, hanem kalauz - érzékelteti Tóth-Czifra Júlia, a diákszerkesztőség tagja, hogy a VillanySpenót miért az eddigi legnyitottabb irodalomtörténet. Hiszen mindenféle "felsőbb szempont" nélkül formálódó, több gócponttal és megközelítési lehetőséggel rendelkező mű. A sokszínűség érdekében azt szeretnék, ha a budapesti műhely mellé több vidéki szerkesztőség is csatlakozna (a szegedi mellett várható a pécsi és a pozsonyi egyetemek gyors bekapcsolódása), hiszen így az egész ország megismerhetné és írhatná tovább a hálózati kézikönyvet.
Az ismertséggel persze már most sincs nagy gond: az indulás óta 17 ezernél is többen töltötték le a VillanySpenót 343 lapjának valamelyikét.
