A mosoly országa
Papp László, a családi vállalkozásként létrehozott Mosolytár karikatúramúzeum vezetője azt mondja: azért a világ sajnos arrafelé sem olyan, mint Sajdik képein, de olyannak kellene lennie. S hogy legalább egy kicsit olyanná váljon, azt szolgálja a Mosolytár is, amely a váci főtér szomszédságában található.
Óvatlan látogató azt hiszi, olyasféle élményben lesz része, mintha besétálna egy hatalmas viccújság lapjai közé, hogy aztán röhögve, hahotázva tántorogjon gúnyrajztól gúnyrajzig. Ám az óvatlan látogató téved, mert a Mosolytár első kiállításán látható kollekciók csupán szelíd mosolyt kínálnak, valamint nem kevés gondolkodnivalót és veretes művészi élményt.
Papp László ugyanis a tartalom és a művészet felől közelíti meg a karikatúrát. Népművelő volt és lelkes Radnóti-kutató, művészeti író, de főleg fotográfus. A hetvenes évek vége felé katalógusokat gyártott ismert művészeknek, akik leggyakrabban fizetni sem tudtak érte, ha mégis, hát legfeljebb grafikákkal, festményekkel, kisebb-nagyobb alkotásokkal hálálták meg Papp úr munkáját. Aki később beleszeretett a művészetbe, műgyűjtő lett, jó szemmel csapott le jobb nevű és kevéssé ismert kortárs művészek alkotásaira. Ma már a váci Modern Művészeti Gyűjteményt jegyzi és a napokban nyílt Mosolytár karikatúramúzeumot, ahol egyáltalán nincs aktuálpolitikai viccelődés, olcsó fricska, bárgyú tömeghumor.
Látható viszont egy nagyobb kollekció Szalma Edit József Attila Altatójához készített meserajzaiból, a Ludas Matyi egykori művészeti vezetőjeként is ismert Toncz Tibor gyönyörű grafikáiból, Z. Kovács József különös munkáiból, Vertel Andrea kerámiamadaraiból és Tóth Ernő líraian groteszk festményeiből, szobraiból. Ám a Mosolytár falait most főképp a Munkácsy-díjas (tényleg, miért nem Kossuth-díjas?...) Sajdik Ferenc karikatúrán messze túlmutató festményei, nagyobb méretű képei borítják be. Köztük a Vácról készített sorozat, mely nemcsak jókedvű körkép, de egyben történelmi tabló is. Amely felidézi azt a pillanatot, amikor 1846-ban az első magyar vonat befutott Vácra, aztán azt, amikor ugyanoda megérkezett az első magyar gőzhajó, amikor Petőfi megírta ott az Anyám tyúkja című költeményét, és feleleveníti, de nem dönti el a híres váci talányt, hogy Mária Terézia 1764 augusztusában vajon átment a váci diadalív alatt vagy sem.
Papp László ígéri: az Eszterházy utcai Mosolytárban a birtokában lévő háromezer humoros festmény, grafika, kisplasztika közül válogatott további tárlatok is bőven szolgálnak majd érdekességgel, úgyhogy a karikatúramúzeumot később is érdemes lesz felkeresni. És igaza van: ebben az ingerült, zaklatott világban tényleg nem árt egy órácska, amikor az embernek csak annyi a dolga, hogy mosolyogjon. Itt legalább van is min.
