A slam poetryben a legvadabb modern popkulturális utalások, vagy a trágárságok gyakran klasszikusok között találják magukat, hogy aztán egy hajtűkanyarral a közélet vagy a kozmológia felé vegye az irányt a vers. Mindent szabad.

A Budapest Jazz Klubban szombat este jó a csapolt Staropramen, a színpadi előadó-művészet mára egyik nemzetközileg is legnépszerűbb irányzatát követő hazai előadók, vagyis a slammerek ráadásul a felszabadulás témáját szabadfogásúlag értelmezve mondják el, amit el kell. Amit el szeretnének.

Április negyedikén.

Szerencsére fel sem vetődik, hogy vad szovjetezésbe kezdjen bárki, nem mintha nem lehetne, de minek.

Saiid, az Akkezdet Phiai nevű underground hiphopcsapat tagja azt mondja, az a legnagyszerűbb a slamben, hogy nincsenek szabályok, csak a mikrofon van, a közönség meg az előadó. És akkor ebből kell kihozni valamit, érzékeny balanszírozással. Őt éppen a rap valamelyest mégiscsak kötött formái, a strikt ritmuskényszer alól szabadítja fel néha ez a fajta költészet, mert így mód van rá, hogy a sorok teljesen maguk szabják meg, milyen hoszszúra sikerednek, és hol a rím. Komoly hangulatú verse végül rapbe torkollik, a zenét Benke Félix tilinkóval, falevéllel, dorombbal, szájharmonikával, Hock Ernő nagybőgővel, Sabák Péter pedig dobokkal küldi a verselők alá egész este.

Kivéve az acapella versenyzőket - és Maszkurát, aki saját együttesével, a Tücsökrajjal érkezik, hogy a kezdeti slam végül szvinges őrületbe csapjon át. Az énekes-rapper szabadkozik, nem tud máshogy megnyilvánulni, csak dalban, a felolvasás, a zene nélküli beszéd nem az ő asztala - és mégis valahogy átjön az egész. Mikor néhány éve a szolidaritás volt a Budapest Slam témája, a szervezők azt szerették volna, hogy a környező országokban élő, de legalábbis onnan származó magyar előadók is képviselve legyenek, néhány társa mellett így került az akkori szórásba a szintén hiphop vonalon mozgó, erdélyi Maszkura.

A magyarországi - nyugati mércével mérve egyelőre talán kicsit ritkás - slamkultúrában a legnagyobb sikerük vitathatatlanul a hiphopban is utazó előadóknak van. A Budapest Slamekre jegyzett költők is meghívást kapnak, de az MC-knek mindenképp nagyobb a rutinjuk az előadásban, mint a literátoroknak, így az ő produkciójuk hatásosabb tud lenni. Ez szombaton is kiderül: Peer Krisztián költő lényegesen gyérebb tapsot kap, mint a közönséggel a kapcsolatot gyorsan megtaláló rappelők. (Az est másik költővendége, Szilágyi Ákos betegség miatt nem tudott eljönni.)

Az est legnagyobb sikert arató slammerei mindketten a hazai hiphopszcéna ismert alakjai.

Ponza, vagyis Bencsik Ádám tizenéve rappel már, most épp versben idézi emlékeit a színpadon, 1984. április negyedikét, egy meccset, egy kiskocsmát. Hangulatot fest, hogy aztán fergeteges nyelvi játékba kezdjen. Később azt mondja: a jó slammer egyszerre merít Hofiból és Latinovitsból. Érzékenyen helyezi el a poénokat, könnyen szót ért a publikummal, és nagyon komoly átéléssel dolgozik.

Gábor Tamás, azaz Indiana hat éve freestyle-ozik, rögtönöz rímeket, de néhány esztendeje egy barátja tanácsára kicsit szorosabbra fűzte viszonyát a toll-papír-vers kombóval is. Később az egyetlen rendszeres fővárosi slam poetry klub alapítóival is kapcsolatba került, így lett az első budapesti slammerek egyike, konferált és szervezett is. - A slam olyan szabadságot ad az embernek, mint amilyet a festő, egy szobrász kap, ha a kezébe nyomnak egymilliárd forintot, hogy azon vegyen anyagot, és valósítsa meg, amit igazán akar. Nekünk ilyen a szókincs - mondja Indiana.

Korlátlan hitelkeret.

A slam poetry

valamikor az 1980-as években bukkant fel, mint előadói műfaj. Először Chicagóban rendeztek slamesteket, de igazán ismertté New Yorkban válik. A kilencvenes években az East Villa-ge-i Nuyorican Poets Café a központ. Ma a slam poetry egyik legismertebb helye a Bob Holman költő alapította manhattani Bowery Poetry Club, de az HBO-n futó, Mos Def által vezetett def poetry is sokat tett a műfaj népszerűsítéséért. Budapesten a Dob utcai Kőleves az egyetlen rendszeres slamhely. Itt minden hónap utolsó vasárnapján gyűlnek össze az efféle költészet hívei, hogy munkáikat megosszák egymással, előre egyeztetett, de szabad témákban is, az estek végén pedig tíz, közösen eldöntött szó, kifejezés versbe foglalásával versenyeznek: ki nyeri az aktuális havi slam poetry happeninget.

Saiid szerint az a legnagyszerűbb a slamben, hogy nincsenek szabályok, csak a mikrofon van, a közönség meg az előadó