Ritka zenét játszik a Kerekes Band - legalábbis Magyarországon ritka, hogy egy formáció az autentikus népzenétől eljut a népzenei dallamokra épülő, elektronikus tánczenéig. Sokak szemében talán eretnekség erdélyi, palócföldi népzenét keverni funkkal, dzsesszel, elektronikával, de úgy tűnik, az egri ötösfogat kellő magabiztossággal lépett a járatlan útra. A szakma jól fogadta lemezeiket, és a közönségnek is tetszik a stílus: tavaly például Jamaicától Írországig több országban koncerteztek.

Kétségtelen, hogy a lemez meghallgatásához nyitottság kell: talán a könnyűzene felől közelítők egyszerűbb helyzetben vannak, hiszen napjaink tánczenéiben annyi nép muzsikáját feldolgozták már, nem jelent különbséget, hogy most nem afrikai vagy latin-amerikai, hanem magyar dallamok adják a talpalávalót. Ennél talán nagyobb nyitottságra van szükség ahhoz, hogy ne hiányoljuk az énekhangot, és megelégedjünk egy parasztbácsi mindössze két dalban hallható történettöredékeivel.

Ha azonban elfogadjuk, hogy ez bizony tényleg nem a megszokott népzene, és egyébként szeretjük az igényes, egyedi, erősen elektronikus hangzású zenét, akkor egészen nyugodtan gyarapítsuk gyűjteményünket a Kerekes Band második albumával.