A viszketőfák árnyékában
Mindezt Laszlovszky József meséli, annak a 12 fős magyar kutatócsoportnak a vezetője, amely januártól Kohkerben, a Khmer Birodalom 928 és 944 közötti ideiglenes fővárosában végez kutatásokat az Angkor Alapítvány, valamint kambodzsai és hazai kulturális örökségvédelmi intézmények együttműködésének keretében. Erdész és településfejlesztő is dolgozott a magyar csapatban, a többséget azonban építészek és régészek alkották. Feladatuk a terület épületeinek felmérése, a 81 négyzetkilométernyi terület értékszempontú feltérképezése volt, amiből végül egy kezelési terv készül a helyreállításokra és a közeljövőben (az ide vezető út kiépítése nyomán) várhatóan ide áramló turistaözön fogadására. Egyelőre csak néhány motoros, terepjárós turista érkezik, s néha egy-egy buszos csoport vállalja a rázós utat. Angkort, az innen száz kilométerre fekvő, világszerte ismert másik khmer fővárost felkereső évi több mint kétmillió turistához képest ez elenyésző.
Kohkert nagyrészt erdő borítja, főleg gyorsan és nagyra növő diptocarpus fák. Becslések szerint akár száz szentély és templom is lehet a gyökerek s a bozót alatt, ebből jelenleg 48-at ismernek, köszönhetően főleg a XIX. század végétől itt kutató franciáknak, s a közelmúltban felméréseket végző japánoknak és ausztráloknak. A templomok között hatalmas kiszáradt (de olykor még vízzel telt) medencék és csatornák is találhatók, ám ezekkel eddig alig foglalkoztak a kutatók, s nem nagyon kutatták a mindennapi élet nyomait sem. A magyar csoport ennek fellelhető maradványait is keresi, s meg is találta már néhány műhely nyomát: egy helyen például majdnem száz fémszerszám került elő. Több helyen gyűjtöttek továbbá cseréptöredékeket, melyek között helyi kerámia és kínai porcelán is előfordult. A lehetséges régészeti lelőhelyek feltérképezésével elkezdték összeállítani a terület régészeti topográfiáját.
Az eddig ismert közel ötven kőépületből a magyarok mindet dokumentálták, hármat ezek közül kőről kőre, tégláról téglára. Azért is fontos ez, mert a kőemlékek pusztulnak: a szebb faragványokat lopják, kopnak az időjárástól, és jelentős károkat okoz a hatalmas fák kidőlése is.
Ásatásokat egyelőre nem végeztek, fő feladatuk a felmérés volt. Az egész területet csak sárkányrepülővel és műholdfelvételekkel tudták áttekinteni. Gyalog nem juthattak el mindenhová, hisz még ma is vannak olyan részek, ahol aknaveszély miatt nem tanácsos járni. Találkoztak mérgeskígyóval, sok volt a légy, és megismerkedtek az úgynevezett "viszketőfával" is, amelynek porát az első találkozás után igyekeztek elkerülni.
Kutatták a város legnagyobb épületét, a centrumban álló, hétszintes piramistemplomot is. Tetejére korábban a turistáknak is fel lehetett menni létrán, de ma már tilos. A piramis, mint Laszlovszky József meséli, nem túl gazdagon díszített. A tetejére vezető eredeti lépcső nagyon meredek és fokai keskenyek, életveszélyes rajta fölsétálni. Az építmény csúcsából mély akna nyílik a templom belsejébe. Ebbe is leereszkedtek természetesen, hogy tanulmányozzák az építési technikát, s az ott található leleteket. Feltételezésük szerint a gúla alakú építmény tetején valaha talán Siva fallikus megtestesülése állt kőből faragva, ahogy azt birodalomszerte, így több kohkeri szentélynél és oltárnál is megfigyelték.
Kohkerben feltűnő változatosságban fordulnak elő különböző stílusban épült szentélyek, téglából, kőből vagy lateritből. A kőben megvalósított épületformák előzménye valamiféle korábbi faépítészet volt, ahogy a görögöknél is - mondja Laszlovszky József. A feliratok szanszkrit betűkkel íródtak, szanszkrit vagy ókhmer nyelven. A magyaroknak persze nem dolguk ezek megfejtése, nekik nem az értelmezéssel, hanem a kultúra tárgyi megjelenésének dokumentálásával és feltárásával kell foglalkozniuk.
Most a csapat hazatér, jelentést készítenek az eddig elvégzettekről, s ősszel folytatják majd a hároméves program megvalósítását.
