Feszültek a villanyzene mágusai

Becslések szerint több ezer DJ dolgozik ma Magyarországon. Már ez a szám is magyarázza a szakmán belüli belharcokat, a kötelező vizsga és képzés körülötti viharokat. Pedig a lemezlovasok, ha hagyják őket, csodákra képesek: választásuk slágereket szülhet.

Magyarországon több ezer DJ lehet - pontos adat azért sem tudható, mert nincs megegyezés arról, ki számít DJ-nek. Van, aki szerint bárki, aki a saját zenei ízlését meg akarja mutatni (például egy házibuliban), mások szerint viszont csak azok, akik rendszeresen fellépnek, esetleg saját műsoruk is van. Az nem feltétel, hogy ez legyen a főfoglalkozásuk: a legtöbb DJ-nek van "rendes" munkája is, mert csak kevesen képesek ebből megélni. Vályi Gábor (DJ Shuriken) szerint a gázsik ma ott tartanak, ahol hat-nyolc éve, éppen azért, mert nagyon sokan mondják magukat DJ-nek.

- Korábban nem volt ilyen egyszerű elkezdeni a szakmát: nehezen lehetett beszerezni a zenéket, drága volt a bakelit, a lemezjátszó, a keverő, és bizonyos fokú technikai tudás is kellett. Ma viszont akár ingyen letölthető a zene, felszerelésnek elég egy laptop, a technikai tudást pedig helyettesítik a különböző DJ-szoftverek - mondja Mozsik Tibor, vagyis DJ Keyser, aki a Tilos Rádióban is készít zenei műsort. Ezzel Jeszenszky Zsolt, a Magyar Lemezlovas Egyesület elnöke is egyetért: szerinte ma ahhoz, hogy valaki DJ legyen, elég, ha odaírja a neve elé ezt a két betűt.

Valószínűleg épp ez lehet az oka a szakmán belüli nem kis feszültségnek. Ellentétesek a vélemények például arról, kell-e kötelező vizsga, vagy pedig működik a piac önszabályozó mechanizmusa. Vályi Gábor szerint a rossz hírű DJ-t nem fogják ajánlani, márpedig ajánlással lehet munkához jutni. Mozsik Tibor is azt mondja, hogy mindenki kisebb helyeken kezd, fokozatosan jut el a nagyobb klubokba, de csak akkor, ha jó bulikat csinál. Jeszenszky Zsolt szerint viszont ez nagyon ritka eset, a magukat DJ-knek mondók jelentős része felkészületlenül áll a pultban, pusztán azért, mert olcsóbban vállalta a bulit. A szabályozás, az alapvető minőségbiztosítás hiányával egy teljes szakmát sikerült ellehetetleníteni. Szerinte itthon is arra lenne szükség, ami több külföldi országban működik: a DJ-licenceket államilag elismert szakmai szervezetek adhatják ki (tanfolyam elvégzése vagy különbözeti vizsga után, és számon kérik a jogdíjak megfizetését, a számlaképességet is). Igaz, a megkérdezett DJ-ktől még nem kértek papírt külföldön, és kinti kollégáiktól sem hallottak ilyesmiről.

A kötelező zenészvizsgát két éve törölték el, DJ-k kezdeményezésére. Vályi Gábor szerint ez is olyan, mint a színész, a humorista munkája: jó, ha van róla papír, de esztelenség lenne kötelezővé tenni. Az önkéntes vizsgalehetőségre szavaz Mozsik Tibor és Achilles Sparta DJ-producer is: egy színvonalas, elméleti-technikai tudást adó tanfolyam hasznos lehetne, hogy a fiatalok, ha akarják, hozzáértőktől tanulhassák meg például azt, mit kell tenni, ha elszáll a kontroll-láda. A kötelező vizsgában azonban ők is, mint a témát az interneten sokfelé kommentelők többsége, potenciális lehetőséget látnak a viszszaélésre: a kötelező képzés szervezőjének az lenne az érdeke, hogy minél többen fizessék be a tanfolyam- és a vizsgadíjat.

Több DJ szerint fontosabb dolgokkal kellene foglalkoznia a szövetségnek - például a jogdíjakkal. Ma egy DJ vagy befizeti az átalánydíjat, vagy minden lemezt, dalt külön jogosít - az igazolómatricát akkor is rá kell tetetnie a lemezre, ha azt például a kiadótól kapta promóciós példányként (a matrica ilyenkor ingyenes). A DJ-k szerint az előbbivel az a baj, hogy aki kifizeti, az illegálisan letöltött dalokat is játszhatja, az utóbbi pedig aránytalanul sok adminisztrációval jár. Úgy gondolják, alapjaiban rossz a rendszer: a bevétel nagy része a szórakozóhelyeknél marad, ezért rajtuk kellene a jogdíjat követelni.

Így nem meglepő, hogy a hírek a vizsga körüli vitákról, megbírságolt DJ-kről szólnak, hiszen az előbbi alkalmas volt, az utóbbi pedig ma is alkalmas arra, hogy a DJ-k kiszorítsák vele egymást a piacról. Pedig arról is szólhatnának, hogy magyar DJ-k nemzetközi sikereket is elérnek, többeknek jelent meg már lemezük külföldön. A Karmatronic, vagyis Achilles Sparta és Kraczár Péter már hét remixszel került fel a Billboard Hot Dance slágerlistájára, legutóbb egy Beyonce-remixszel a második helyig jutottak. Achilles Sparta szerint ehhez többek között "európai fül" kellett: a magyar dalok általában túl bonyolultak az európai, amerikai hallgatóságnak.

Ahhoz, hogy valami sláger legyen, első hallásra meg kell tetszenie a közönségnek. Vagyis a DJ-nek remix készítésekor is - mint a buliban - reagálnia kell a közönség igényeire, hangulatára - és ez nem tanulható. Sem az otthoni gyakorláskor, sem a steril vizsgán nem derül ki, megértette-e a közönséget a DJ, és a több száz dal közül kiválasztott szerzeménnyel tovább fokozza a buli hangulatát, vagy épp kiüríti a táncparkettet.

A DJ-nek reagálnia kell a közönség igényeire, hangulatára
A DJ-nek reagálnia kell a közönség igényeire, hangulatára
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.