Ma már, hogy áttáncolta jóformán egész Nyugat-Európát, elég viccesen hangzik, de Tihanyi Ákost, a tokaji kisfiút annak idején azzal tanácsolták el a balettintézeti felvételin, hogy az alkata nem alkalmas a táncra. Gerincferdülése és lúdtalpa van, egyébként is, túl sovány - hangzott az ítélet, és ezután került a pécsi művészeti középiskola tánctagozatára. Kezelhetetlen, öntörvényű kamasz volt, nehezen viselte a kollégiumi életet, az elszakadást a családjától. A tanulással nemigen törődött, de a táncot véresen komolyan vette. Nagyszerű táncművészek tanították, például Uhrik Dóra, az Eck Imre által megalapított első magyar kortárs táncegyüttes, a Pécsi Balett egykori sztárja, a balettmestere pedig Rónay Márta volt. És szívta magába a színházi szagokat, minden szabadidejét a Pécsi Nemzeti Színházban töltötte, Vári Éván "nőtt fel", aki akkor ott volt vezető színész.

Harmadikban már feljárt Pestre, hogy a Rock Színház és a Madách Színház próbatermei körül sündörögjön, kutatta, hol tud majd táncolni, dolgozni a pécsi évek után. Mert akkor ugyan felvették már a balettintézet hetedik-nyolcadik-kilencedik évfolyamára, de nem akart élni ezzel a lehetőséggel, mert a tánc más kifejezési formái izgatták. A musical bűvölte el dinamizmusával, látványosságával, és úgy gondolta, ez a szenvedélyes műfaj lesz a modern kor operája. Ekkor már biztos volt abban, hogy az ő táncosélete, ha technikailag arra alapozódik is, de nem a klasszikus balett körül forog majd.

Pécsről a Madách Színházhoz került, és táncolhatott valamennyi műsoron lévő musicalben. Aztán kapott egy pofont: egy év után nem hosszabbították meg a szerződését. Érthető volt a döntés, hiszen vidékről Pestre került fiúként csak szédelgett a fényben, bulizott, éjszakázott, s hiába kapta össze magát, ha színpadra kellett lépnie, a késéseket, fegyelmezetlenségeket a színházi üzem nem tudta tolerálni.

Ma már úgy gondolja, a sors ezzel a visszautasítással arra késztette, hogy továbbfejlessze magát, és rátaláljon a saját útjára

Jelentkezett egy külföldi válogatásra, ahol Kim Duddy, Bob Fosse-nak, a Chicago és a Mindhalálig zene világhírű rendező-koreográfusának egykori asszisztense felfigyelt rá, és szerepet kapott a Gaudí című musical kölni előadásában. Majd Duddy beajánlotta a bécsi Volksoperhez, ahol a balettelőadásokon kívül musicalekben is fellépett. És azután bekerült a sodrásba. Chicago, Macskák, Elisabeth, Vámpírok bálja és így tovább - különböző produkciókkal végigtáncolta az összes német és osztrák színpadot, eljutott Utrechtbe és Londonba, de turnézott Japánban is.

Megtanult németül és angolul, és megismerte az amerikai típusú musicaljátszás profizmusát. Könnyed forgások, akrobatikus ugrások, de az egzisztenciád, az "életed" függ attól, mennyire koncentráltan mozdulsz... Attól kezdve, hogy Londonban azt mondta az egyik producer: ha holnap is elkésel, kirúglak, soha nem késett el többé. Megtanulta, hogyan kell verítékben úszva hajnalig gyakorolni egy-egy mozdulatot, hogy feszülő és ernyedő izmai hajszálpontosan közvetítsék szíve és agya rezdüléseit. Megtanulta, hogyan kell karban és kordában tartania a testét, hogy képes legyen egy szériában akár több százszor egymás után ugyanazon a magas színvonalon eltáncolni egy-egy szerepet. És amikor jöttek a magánéleti, érzelmi viharok, megtanulta azok energiáit is színpadi létezésének szolgálatába állítani.

Bár német nyelvterületen élt, és New Yorkba csak tanulni meg előadásokat nézni járt, igazi Broadway-szellemben nevelődött, hiszen olyan Broadway-hírességek keze alatt dolgozott, mint Ann Reinking, Gillian Lynne vagy Dennis Callahan. De az imádott metropolisban soha nem jelentkezett táncoscastingra, oda európai művész a mai napig képtelen bejutni, olyan erős a hazai mezőny és a szakszervezet.

Jól érezte magát a kinti forgatagban, amikor 2005-ben meghallotta, hogy Szirtes Tamás, a Madách Színház vezetője szokatlan dologra készül: koreográfusválogatást tart. A Madáchban megszerezték ugyanis a Volt egyszer egy csapat című Webber-musical non-replica játszási jogát, tehát újra alkothatják a produkciót Budapesten, az itthoni közreműködők felfogása szerint, és ehhez egészen újszerű koreográfiát akarnak teremteni. Sárközi Gyula, a Madách Színház tánckarának művészeti vezetője Tihanyi Ákost is meghívta a válogatóra. Benevezett, és nyert.

Ezzel megint új felvonás kezdődött az életében. Miután a Volt egyszer egy csapat sikeres bemutatóján a jelen lévő Andrew Lloyd Webber külön kiemelte az ő egészen egyedi koreográfusi munkáját, újabb és újabb feladatokat kapott. Rábízták egyebek között a Producerek bemutatójának, majd a József és a színes szélesvásznú álomkabát felújításának koreográfiáját, és dolgozni kezdett a Budapesti Operettszínházban is. És ahogy "divatba jött" a minden idegszálával, minden porcikájával mozduló, fiatal koreográfus, szinte természetes volt, hogy a nagy durranásnak ígérkező Made in Hungária című film táncait is ő készíthette el. A film páratlan közönségsikere a jó zenén kívül nem elhanyagolható mértékben Tihanyi dinamikus és szeretni való tömegmozgatásainak köszönhető.

Egyes kritikusok szerint ez a mindöszsze 32 éves fiatalember, hazatérve céhlegényi vándorútjáról, nem kis szívességet tett a magyar kultúrának: átalakította a tömegtáncot a magyar színpadokon. A fejlődés persze a hatvanas évek televíziós görljeinek lábemelgetős próbálkozásai óta töretlen, és az utóbbi másfél évtizedben a Rock Színház, a Madách Színház és az Operettszínház erőfeszítéseinek köszönhetően, jó néhány izgalmas táncos produkció került már színpadra, de Tihanyi ezekhez képest is más minőséget hozott. Nemcsak az ügyes, de a világ bármelyik színpadán megtalálható, mai showtánc-elemeket és -gesztusokat alkalmazza, mindig sajátos karaktert ad a produkciónak. És folyamatosan előtáncol, amivel szinte hipnotizálja táncosait. Az ő csapata mindig együtt lélegzik, és olyan szuggesztív, technikás, stílusos előadásra képes, mintha ebben a szegény országban is tenger pénz és valami hatalmas kiszolgáló gépezet állna a produkciók mögött. Pedig csak egy tokaji legény füttyentett: gyerekek, kapjuk össze magunkat, ha akarjuk, a színpadon tényleg itt van Amerika.

Tihanyi Ákos