Ennek érdekében azoknak a nagyvállalatoknak mintegy felét keresték meg, amelyek a korábbiakban úgy nyilatkoztak, hogy mecénási tevékenységüket folyamatosan fenn kívánják tartani.

A megkérdezettek 85 százaléka érthető módon arról számolt be, hogy a vállalat a válság miatt minden bizonnyal takarékossági intézkedésekre kényszerül. Ennek fényében talán nem meglepő, de a támogatottak szempontjából mindenképpen aggasztó, hogy 2009-ben már ezeknek a művészet iránt leginkább elkötelezett és ezt támogatásával kifejező cégeknek is alig több mint fele tervezi a kultúra támogatását. (Több mint 23 százalékuk teljesen felhagy bármilyen támogatással.)

Ráadásul nemcsak a vállalati mecénások számának, hanem az adományok nagyságának csökkenésével is számolni kell. A megmaradó támogatók közel kétharmada az előző évinél kisebb összeget szán a kultúrára, s a többiek is legfeljebb szinten tartást terveznek. Így a szokottnál is sokkal fontosabb, hogy a támogatást kérők mennyire lesznek képesek adománygyűjtő tevékenységük hatékonyságának fokozására. Ha a vállalati mecenatúra motivációs hátterét és gyakorlati tapasztalatait figyelembe véve az eddiginél energikusabban és innovatívabban dolgoznak, akkor elképzelhető, hogy a jelenleg várhatónál több támogatót nyerjenek meg, és magasabb összegű adományokat kapjanak. Mivel a vállalatok leginkább a magas presztízsű művészeti események és/vagy a helyi célokhoz kötődő rendezvények támogatására hajlamosak, sok múlik azon, hogy a kulturális szakemberek milyen programjavaslatokkal állnak elő, képesek-e hatásosan érvelni a mecenatúra imázsépítő, piaci pozíciókat erősítő hatása mellett. A cégtulajdonosok és a menedzsment személyes kulturális elkötelezettségének fenntartása, a kapcsolatok szorosabbra fűzése szintén fontos sikertényező lehet.