Pompás nászajándék
Az album előszavában azt olvashatjuk, hogy a szerző, Janice Anderson az átlagolvasónak szánta opuszát, ami derék, csak az a baj, hogy aki ma itt még olvas, és elmúlt húsz, az nem átlagos. Nekem e könyv olyasmi című munkákat idéz, mint mondjuk az Emberiség történelme, az Öt kontinens művészete vagy a Föld állatai - ekkorákat, két-háromszáz oldalnyi felületre leginkább élénkebb érdeklődésű általános iskolásoknak szokás meríteni manapság. Olyanok kicsit, mint a hatnapos európai körutazások: mindent látsz, de igazából mégse.
A kötetnek mindemellett vannak tagadhatatlan erényei. Először is tényleg beletették a világ legjobbnak tartott épületeit és építményeit, úgy, hogy a sűrűségből adódóan vélhetően csak szakembereknek lehet hiányérzetük (bár a szubjektivitás okán igazából még nekik se), másrészt egy sor olyan csudával is találkozhat benne az olvasó - jegyezzük meg: a szerzői koncepcióból adódóan -, amelyeket feltálalni nem volt kötelező gyakorlat, mégis helye lehet a cím alatt. A Stonehenge-et, a Kheopsz-piramist, az olümpiai stadiont, a Colosseumot, Mont-Saint Michelt, a pisai ferde tornyot, a kölni dómot, a versailles-i kastélyt, a Capitoliumot, a Big Bent, a Sacre Coeurt, az Eiffel-tornyot, a kínai nagy falat, Angkort, a Tadzs Mahalt, a cordobai Nagymecsetet, az Empire State Buildinget, a Guggenheim múzeumokat, a sydney-i Operaházat, ugye ki ne látta volna már százszor képen, tévében, mi több, akár élőben is. De azt a legtöbben álmunkban sem gondolnánk, hogy a legjobbakként felsoroltak közé befér olyan épület is, mint például a berlini AEG Turbinagyár, a torinói Munka Palotája vagy az Országos Népi Gyűlés sztálinbarokk csarnoka Pekingből.
A szócikkek tömörek, informatívak, lényegre törők, zömmel a fotók is szépek - bár mondjuk az Arc de Triomphról nyilván nem 1990 táján készült az utolsó jó felvétel -, a projektum nyomdai része azonban nem sikerült valami fényesen. Az ifjú pár persze ettől még nagyon fog örülni. Vagy legalábbis úgy tesz.
Kossuth, 256 oldal, 6800 forint
