- Különbözött-e valamiben az idei gyerekszínházi kínálat az előző évekétől? Azt hiszem, nem sokban, új árnyalatok adódtak csupán. Például ezúttal több fényt hoztak a színpadra a nagy öregeknél a fiatalok, Csató Kata, Kuthy Ági, Badacsonyi Angéla, Schneider Jankó, Tengely Gábor - magyarázza Tóth Miklós. - A kifejezett fesztivál-előadások mellett olyan társulatokat is meghívtam, akik rengeteget játszanak óvodákban, mint például a Fabatka vagy a Ziránó Színház. Ők az üdítő ellenpéldái annak az óvodai gyermekelőadásokat jellemző elszomorító tendenciának, amely maga az igénytelenség, az olcsóság. Nem szívesen használom ezt a szót, de gagyi - panaszolja Tóth. - Feltételezem, hogy az efféle csoportok között több a jó szándékú dilettáns, és kevesebb a cinikus haknizó, aki azt gondolja: nektek jó lesz ez is!

- Hasonló tapasztalataim vannak - csatlakozik az idei szemlezsűri tagja, Sándor L. István kritikus. - Többször felvetettem már a gyerekeim óvodájában, hogy lássák vendégül a Tintaló Társulást, például a szemlén is szereplő Zsiga föstő fest című előadásukat. A meghívás legföljebb annyi pénzbe kerülne az ovinak, mint egy kiadósabb hétvégi bevásárlás. Máig nem kérték föl őket.

A pedagógusok az ismerősökben, a jól beváltakban bíznak. Szlogenjük: eddig sem volt bajunk velük, miért pont most lenne? A minőség egyszerűen nem szempont.

- Persze, itt fölvetődik a kérdés: valójában kit akarnak meggyőzni a társulatok a darabválasztásaikkal? - folytatja Sándor L. - Ha jól belegondol, legutolsósorban a gyereket. Inkább a szülőt, de leginkább a pedagógust. Hiszen a gyerekszínházi nézőterek körülbelül 70 százalékát szervezett közönség tölti meg, óvodai csoportok, iskolai osztályok.

Van, aki szerint épp ezért választanak a színházak ennyire biztonságosan: inkább vágnak bele egy Grimm-klasszikus nyolcvanadikféle földolgozásába, mint hogy kortárs szerzőtől rendeljenek. Tóth Miklós szerint azonban majdnem mindegy, milyen darabhoz nyúlnak, az a lényeg, ki teszi azt: - Gondolta volna, hogy A kisgömböccel vagy A rút kiskacsával még lehet újat mondani? A kecskeméti Ciróka és a debreceni Vojtina bábszínház tudott. Higgye el, nem színpadra adaptált Disney-rajzfilmekre van szükségünk! Hanem olyan mesékre, amelyek hagyják szárnyalni a gyerek képzeletét!

Fantáziánk elrepíthet minket a május 6-án kezdődő Marczibányi téri szemlén többek között az ókori Athénba. A Stúdió K. előadásának rettentő görög vitéze, Thészeusz ugyanis a szemünk előtt küzd majd meg Minotaurosszal és a labirintussal. Ott lesz a szemlén a Vidovszky György és Gyevi-Bíró Eszter rendezte beregszászi Don Quijote, Gabi története a Kolibritől, ahogy a Káva Kulturális Műhely Hinta című színházi nevelési foglalkozása is. Ez utóbbi az iskolai erőszakról szól - úgynevezett roncsolt színházi anyag segítségével. - Ez azt jelenti, hogy amikor nekifogtunk a munkának, nem volt kerek történetünk, csak laza szövetünk, aminek hézagait a gyerekek kreativitása tölti ki - magyarázza a rendező, Sereglei András. Megtudtuk továbbá, hogy a szárnyaló hinta nemcsak a szabadság, az önfeledt játék szimbóluma lehet, hanem a megaláztatásé is. A főhőst, a tizennégy éves Áront ugyanis társai nap mint nap belekényszerítik a játszótéri hintába, ráadásul állva, mezítláb, és lökik, ha akarja, ha nem. Miért nem száll szembe a fiú a többiekkel, miért nem szól egy felnőttnek sem? - többek között ezekre a kérdésekre keresik a választ Seregleiék.

Természetesen a gyerekeknél.

Az óvodákba meghívott gyerekszínházi előadások éppen elég szakmabelit bosszantanak már ahhoz, hogy végre összefogjanak. Tóth Miklós az elmúlt öt év szemléinek válogatóival közösen állít össze listát a legszínvonalasabbnak tartott hazai produkciókról. A brosúrát óvodákba, művelődési házakba, rendezvényszervező cégekhez juttatnák el, hogy akik tényleg jót akarnak a gyerekeknek, lehetőség szerint abból szemezgessenek.

A Stúdió K. Rettentő görög vitéze az ókori Athénba repíti fantáziánkat