A szőke ciklon angolul hódít
Pár hónapja nálunk is kiadják a Time Out magazint, az immár negyven éve megjelenő, eredetileg londoni műsorújságot. A színházi rovatot böngészve az derül ki, ne ide jöjjön, aki magyarul nem beszélő rajongója a világot jelentő deszkáknak. Találunk ugyan három színházat, ahol angol nyelvű előadásokat is játszanak: a Merlint, a Nemzetit és a Szkénét, ám mindhárom helyszínen ugyanaz a két állandó társulat játszik, a Madhouse és a Scallabouche. Ha a nemzetiségi társulatokat nem számoljuk, állandó idegen nyelvű csapat nem működik több a fővárosban. A Merlin Színház igazgatója, Magács László szerint jelentősen megváltozott a közönség összetétele azóta, hogy Márton András és Jordán Tamás vezetésével megindult a színházban az angol nyelvű alapítvány működése. Az eredeti elképzelés ugyanis az volt, hogy nyáron magyar klasszikusokat játszanak a turistáknak, ebből tartják el az évadot. Aztán kiderült: a nyári turizmus "nem minőségi", vagyis vajmi kevéssé érdeklődik az idelátogató Molnár Ferenc angol nyelvű Játék a kastélyban előadása iránt. Akkor is, most is az a helyzet: a külföldi, ha kíváncsi a magyar kulturális életre, inkább beül egy operettgálára, vagy csárdást hallgat valahol. Később, az amerikai nagykövetség segítségével a Duna Players sok nézőt hozott a Merlinnek, és a fénykorban bérletet is lehetett építeni az angol nyelvű előadásokra. Olyan klasszikusokkal, mint a Csongor és Tünde (ebben működött közre először a Madhouse gárdája), Molnár Ferenctől Az ördög, vagy Karinthy Ferenc darabja, a Dunakanyar. Igaz, akkoriban még 100 ezer angol anyanyelvű élt Magyarországon. Magács szerint mára ők javarészt hazaköltöztek, főként magyarok látogatják a produkciókat.
A Madhouse alapító tagja, Mike Kelly mégis úgy érzi, hogy a központibb fekvésű Merlinben angolul jobban értő közönség ül, mint a Nemzetiben - legalábbis ez derül ki a nézőtér reakcióiból. A Nemzeti Színház szervezője, Berzenkó Péter megerősíti, hogy elsősorban magyar iskolák töltik meg angol előadásaik nézőterét, bár a Közép-európai Egyetem külföldi hallgatói is rendszeres látogatóik. Külföldi turista azonban nem jó eséllyel indul harcba a jegyekért: pár nappal az előadások előtt ritkán járhat szerencsével. Kelly azt is jobban fel tudja mérni a Merlinben, kikből áll a közönség: hiszen az előadás után egyenesen az előtérbe érkezik a művész, és akár beszélgetésbe is elegyedhet a nézőkkel.
Tapasztalata szerint legfontosabb a szájhagyomány, a törzsközönség ez alapján érkezik. Bár kevesebb az itt élő külföldi, turisták azért betévednek, de tény: kevesen utaznak hozzánk azzal a szándékkal, hogy Londonhoz vagy New Yorkhoz hasonlóan feltérképezzék a színházi kínálatot.
A többi idegen nyelven még nehezebb előadást találni. Állandó társulat nincs is. Miután Magács László 2003-ban átvette a vezetést, a Merlin nyitott, és egyre több olyan előadást mutatott be, amely nem angol nyelvterületről származik. Minifesztiválokon nemzetközi, majd orosz, holland-flamand sorozat mutatkozott be, és a diplomáciai kapcsolat felvételének századik évfordulójára jön a japán széria is. Angol vendégjáték viszont alig van, mióta a British Council nem támogatja.
Annak azonban nincs akadálya, hogy akár Nagy-Britanniából "importáljon" színészeket Magács - ahogy tette például a Hamlet esetében: a brit fővárosban hirdetett szereplőválogatást. Mint mondja, nem drágább brit színészt hívni, mint magyarral dolgozni. Az ottani szokás szerint ugyanis a művész teljes szövegtudással érkezik, és az itthoni hat-nyolc hetes próbaidőszakkal ellentétben csupán három hét próbához van szokva - tehát kevesebb a próbaköltség. Ezen a három héten viszont semmi mással nem foglalkozik, csak az új darabbal. Anglomániája mellett ezért is szeret velük dolgozni Magács, és azt tervezi: ha az alternatív színházak támogatási feltételei tényleg javulnak, több angol előadást hoz létre.
