Pokolba a szabályokkal!
Az Oscart megelőző Golden Globe esetében a díjazók a konfliktust még rövidre zárták azzal, hogy két szobrocskát is adtak a színésznőnek: a női főszerep kategóriában A szabadság útjaival nyert, de ő kapta a legjobb mellékszereplőnek járó szobrot is A felolvasóért, más kérdés, hogy abban is főszerepet játszott... Az Oscar-díj esetében pedig egyszerűen megfeledkeztek A szabadság útjairól. Amúgy jogosan, mivel A felolvasó (nálunk áprilistól látható) sokkal jobb film.
Utóbbi Bernhard Schlink azonos című regényének adaptációja: egy férfi, Michael Berg drámája, aki tinédzserként komoly szerelmi kapcsolatba kerül egy idősebb nővel, Hanna Schmitzcel (Winslet). A nő azonban egyszer csak eltűnik, de a fiú sosem felejti őt el. Évekkel később, a bíróságon találkoznak újra, ahol Hanna, mint egykori SS-tiszt a vádlottak padján ül háborús bűnökért.
A produkció körüli felfokozott szakmai érdeklődés annak is szólt, hogy a közelmúltban elhunyt két mozgóképóriás, Anthony Minghella és Sydney Pollack utolsó közös "gyermeke". Minghella tizenkét éve vásárolta meg a Schlink-regény megfilmesítésének a jogát, de nyolc év után átadta a munkát David Hare író-forgatókönyvírónak. Minghella producerként továbbra is felügyelte a munkát, és sokat vitázott az új csapattal.
- Anthony nagyon jó barát volt, Sydney pedig kitűnő alkotótárs. Erős befolyással voltak a forgatókönyvre, a színészválasztásra, amit nem bántam, mert mindketten rendezők, azaz kreatív producerek voltak - meséli az Oscar-díjas rendező, Stephen Daldry, aki tudta, hogy Sydney beteg, ám közeli barátja, Anthony halála nagyon váratlanul érte. A produkciót végül
a Tarantino-filmeket is jegyző Harwey Weinstein producer mentette meg és fejezte be.
Hare szerint A felolvasó példásan pártatlan film, nem ítéli el egyetlen karakterét sem, a véleményformálást a nézőre bízza. A kötelezően ajánlott műfaji szabályoktól többszörösen eltér. Ki látott olyan love storyt, amiben a szerelmespár idős korában kiábrándultan, ridegen és érzések nélkül nézi egymást? Másrészt nincs Hanna Schmitz nem érez bűnbánatot, nem bocsát meg magának, és neki sem bocsát meg senki. Ezzel az alkotók felrúgták az összes hollywoodi szabályt, nem megnyugtatják, felzaklatják a nézőket.
- Biztosan nem ez a film születik meg, ha Anthony nem hal meg. Nem engedte volna meg, hogy Hanna karaktere ne kapjon bűnbocsánatot - teszi hozzá Daldry. - Ez nagyon érzékeny kérdés, de úgy gondolom, hogy ez a német generáció nem vezekel a bűneiért.
Kérdés, mi lett volna, ha Daldry és Hare enged, és "szabványosabb" lett volna film. Vagy mit szólt volna a keményebb hangvételhez Anthony Minghella. De ezek a kérdések örökre megválaszolatlanok maradnak.