- Bizarr helyzet, hogy ebben a filmben a tulajdon anyját, Vanessa Redgrave-et látta a halálos ágyon.

- És nagyon fájdalmas, mert egyikünk sem nem tudott elvonatkoztatni a valóságtól. Az életünk tele volt feszültséggel, ugyanakkor mindig átitatta a hatalmas szeretet. Számomra ennek a filmnek a kapcsán még tisztábban fogalmazódott meg, hogy minden együtt töltött perc drága, mert ki tudja, mit hoz a holnap.

- Mennyire szűrődött be a filmbe a saját viszonyuk?

- Az a mondat anyámnak, hogy ne menj még... a kislánykoromból köszönt vissza. Sokat dolgozott, alig láttuk, és talán kicsit perverz is, hogy ezt most kiteregettük a nyilvánosság előtt, de nem bánom, mert így gyógyul az ember. Mára már mindent megbocsátottam neki. Lehet, hogy zűrös volt a gyerekkorunk, de szeretnék megközelítően olyan jó anyja lenni a fiaimnak, amilyen ő.

- Mit kellett megbocsátania?

- Volt egy korszaka, amikor belevetette magát a politikába és ezt úgy éltem meg, hogy minden más fontosabb neki, mint én. Nehéz erről beszélnem, mert az utóbbi 15 évben rengeteget változott előnyére, szinte minden idejét az UNICEF gyerekprogramjainak szenteli, mintha így akarná törleszteni az akkori mulasztását. Nem szívesen beszél róla, mert neki legalább olyan fájdalmas, mint nekem. Én, a húgom és az öcsém már megemésztettük, és nem csak szívből szeretjük, hanem támogatjuk is azt, amiben hisz és amit tesz.

- Az árnyékát szakmailag is le kellett győznie. Mennyire sikerült?

- Mikor 1985-ben huszonkét éves koromban Londonban együtt játszottunk a Sirályban, iszonyúan nyomasztott. Aztán szép lassan elmúlt. Most az egyik közös jelenetünkben éreztem, hogy nem vagyok az igazi. Elütöttem, mert ha szorongok, nem tudok játszani.

- Az édesanyja démonjairól már beszélt. De ön is két gyermek anyja. Nincs lelkiismeret-furdalása, hogy gyakran elragadja tőlük a munkája?

- Hogy most mit csinálok rosszul, csak évtizedek múlva tudom majd megítélni. Iparkodom. Ragaszkodom a stabil otthonunkhoz, távol tartom az élet csúfságait, annyi szeretetet és biztatást adok, amennyi belefér, és a férjemmel (Liam Neeson, színész - a szerk.) csak felváltva vállalunk munkát, hogy legalább egyikünk mindig a gyerekek mellett legyen. Pontosan az ellenkezőjét csinálom, mint az anyám, de nem biztos, hogy a végeredmény engem fog igazolni. Felelős, kedves, életigenlő embereket szeretnék nevelni a fiaimból.