- Kevés névrokona lehet.

Elor Emina örök félelme, hogy elég jó lesz-e

- Anyukám terhesen hallotta egy szerb költő megzenésített versét, abban szerepelt Emina. A mai napig nem tudom, valóban török eredetű-e, és tényleg azt jelenti-e: hűséges.

- Gondolom, sokszor elírják.

- Nem csak a keresztnevemet, a vezetéket is, hol Elárnak, hol Emarnak hívnak, de voltam már Hermina, Erika, Edina, Jamina és Eminem is. Egy ismerősöm szerint az egész egyben olyan, mintha egy arab együttes neve lenne.

- Sosem gondolt arra, hogy áttelepüljön Magyarországra?

- Utoljára középiskolás koromban, a bombázás alatt, a délszláv háborúban. Nemrég visszaolvastam a naplómat, és nem is emlékeztem arra, hogy érveket listáztam a menés és a maradás mellett. Akkor is úgy éreztem, jobb maradni, amikor egyáltalán nem tűnt rózsaszínűnek a jövő.

- 2006-ban a kecskeméti színház Laura című előadásában játszott; azután sem gondolta, hogy mint több vajdasági színész, átszerződjön ide?

- Horváth Károly zeneszerző, aki dolgozott nálunk, felhívott, hogy a Laurába főszereplőt keresnek, olyasformát, mint én. A meghallgatásra elmentem, de nagyon zavarban voltam, egy vasat sem adtam volna azért, hogy megfelelek. Mikor megkaptam a szerepet, akkor attól kezdtem félni, hogy pusmognak majd a hátam mögött, minek hívták ide ezt a lányt, mikor a társulatban van ilyen karakterű színésznő. Szerencsére nem így történt. Örök félelmem - bármennyi díjat vagy pozitív kritikát kapok is -, hogy elég jó leszek-e. Mert az elismerés felelősséggel jár, egy szint alá már nem mehet az ember. De hogy válaszoljak a kérdésére: vendégként bárhova szívesen megyek, de a helyemet Újvidéken érzem. A társulat a minőségen kívül mindent annak rendel alá, hogy bejöjjenek a nézők. Nem rétegszínház, de nincs is gyár jellege. Januárban például egyhetes maratonnal ünnepeltük 35. születésnapját. Január 27-én mindig eltemetünk, azaz elbúcsúztatunk egy előadást, nagy a vidámság, konfettik, lufik repülnek, a közönség állva tapsol. Energiabomba.

- Mindhárom pesti vendégjátékban benne van: a Hét nap a világban, a Bernarda Alba házában és a Portugálban is. Telt ház van ilyenkor a Thália Színházban?

- Igen, de érdekes, úgy érzem, az előadásainkat főként az áttelepült vajdaságiak nézik.

- Meg gondolom, a kritikusok is. Ha máshol nem, akkor a kisvárdai Határon Túli Színházi Fesztiválon megtapasztalhatták, milyen erősek az újvidékiek. Sőt ön is benne van abban a több társulatból válogatott csapatban, amelyet a tavalyi kisvárdai fesztivál után közös munkára hívott Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója. Mikor kezdenek?

- Jaj, tudtam, hogy ezt meg fogja kérdezni! Most mit mondjak? Februárban kaptunk Alfölditől egy levelet, hogy elhamarkodottan ígérte meg tavaly a meghívást. Rosszabb a színház gazdasági helyzete, és nehezebb összeegyeztetni a résztvevőket, mint sejtette. Elnézést kért a mielőbbi munka reményében, és boldog új évet kívánt.