Nagy Abbász csodái

A British Museum egykori monumentális olvasóterme hűlt helyén nyílt meg Londonban az Abbász sah, Irán reformere című, rendkívül látványos és informatív tárlat. Az iráni rezsimmel szembeni súlyos fenntartások, a nukleáris felfegyverkezés miatti aggodalmak, a politikai kapcsolatok mélypontja ellenére Neil MacGregornak, a múzeum igazgatójának kitűnő együttműködést sikerült kialakítania az Iráni Nemzeti Örökség Alapítvánnyal, amely a közel-keleti országot korábban soha el nem hagyó tárgyakkal járult hozzá, európai és amerikai intézmények társaságában, a gazdag anyaghoz.

Nagy Abbász (1571-1629) 1587-ben a Szafavida-dinasztia ötödik uralkodójaként került hatalomra, nehéz feltételek közepette. A dinasztia egyre kevésbé tudta markában tartani a zúgolódó lakosságot, a szomszédos ottomán birodalom és üzbég törzsek egyaránt agresszívan törtek be iráni területekre. Abbásznak az alkalmilag toborzott törzsi lovasság helyére lépő állandó hadsereg megteremtésével sikerült megakadályoznia a polgárháborút, visszaszorította az üzbégeket és békeszerződést kötött a törökökkel. A British Museum kiállításának erénye, hogy Abbász mindkét arcát érzékeltetni tudja. Alattvalói feltörekvő, Irán gazdasági és kulturális felvirágoztatása iránt elkötelezett, a birodalmat a síita iszlám irányítása alatt egyesítő uralkodóként értékelték, aki egyszerre volt jámbor, jótékonykodó és gátlástalanul elvetemült ember. Kíméletlenségére jellemző, hogy legidősebb fiát kivégeztette, nehogy letaszítsa a trónról, kettőt pedig megvakíttatott. Felbecsülhetetlen értékű műkincsek segítségével tárul fel, hogyan változtatta Iránt meghatározó kulturális központtá és indította el a modernitás útján.

A látogatás fénypontja annak a lenyűgöző kézművességnek az illusztrálása négy óriási képernyőn, ami a muzulmán világ ékköveit, elsősorban a Kelet Párizsaként is emlegetett Iszfahánt létrehozta. Feltűnik a világörökség részét képező negyed, a fenséges épületeknek otthont adó Imám tér, a ragyogó kék mozaikcsempékkel gazdagon díszített, elegáns Imám és a Sejkh Lotfollah-mecset, az Ali Qapu, Abbásznak a bazárhoz közel eső palotája. Abbász sah bőkezű mecénás volt: nagyvonalú ajándékokkal emelte zarándokhelyek és mecsetek fényét. A londoni látogatónak leesik az álla a XIV. századból származó varázslatos kínai tányérok választéka láttán, melyeket kívülről kék és fehér virágminták, belülről állatfigurák díszítenek. Az Abbász idején soha nem látott művészi színvonalat elért szőnyegkészítésnek két pazar példáját láthatjuk. Pénz nem számított, ahogy a finom, pasztell színű lótuszvirágokat és geometriai formákat alkotó növényi arabeszkeket ezüst és aranyszálakba szőtték be.

Bár a Szafavidák hatalma Abbász halála után egy századon belül összeomlott, a nemzet maga és a kulturális örökség jelentős része túlélte a történelem viharait. A British Museum kiállítása Neil MacGregor szándéka szerint azt sugallja, hogy "az 1979-es iszlám forradalom ellenére a mai iráni állam nem sokban különbözik attól, amilyennek Abbász sah megálmodta és formálta".

A kiállítás június 14-ig tekinthető meg.

Akvarell Abbász sahról, 1618-ból
Akvarell Abbász sahról, 1618-ból
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.