Ötödik alkalommal, mi tagadás, nem a legszerencsésebb időpontban. "Ráragadt" a nemzeti ünnepre, de főként túl közel került az áprilisi nemzetközi könyvfesztiválhoz. Jól tudja ezt a szervező Sándor Csilla Mária, a Csodaceruza gyerekirodalmi folyóirat és kiadó főszerkesztője, de széttárja a karjait: a pályázati rendszer miatt csak most kapták meg a szponzortól a támogatást. Aztán arról beszél, kevés kiadó jelent meg az idén, mindössze 5-6 fizetett azért, hogy kiállíthasson. (Új kiadványok alig bukkantak föl.) Mások csak küldtek könyveket. Így segített a Goethe és a Francia Intézet is; gyerekkiadványok érkeztek spanyol, brazil, finn, belga műhelyekből. Az ide látogató szülők, pedagógusok, könyvtárosok ízelítőt kaphattak a hazai és a külföldi kínálatból. Váratlanul fölbukkant Wytautas Landsbergis, a volt litván államelnök azonos nevű író fia, hóna alatt három pazar litván gyerekkönyvvel. A saját kiadót alapított, üzleti úton járó szakember úgy véli, össze kell fogni a magyarokkal, elsősorban szemléleti okokból.

A rendszerváltást követő évek külföldi adaptációs (részben bizony gagyi) hulláma után nálunk is, akárcsak Litvániában erősödik a művészi gyerekkönyvek megjelenése. Legalábbis törekszik erősödni. Illusztrátoraink, nem beszélve mesemondóinkról, minőségben fölveszik a versenyt a nyugatiakkal. Közülük azonban csak kevesen - például Janikovszky Éva, Lázár Ervin, Csukás István, újabban Marék Veronika vagy Békés Pál - ismertek odaát is. A német, angol, francia vagy olasz gyerekkönyv vezető típusa látványos, sok képet, minimális szöveget tartalmaz. Nálunk viszont a mesekönyveket kedvelik, amelyekből rövid történeteket lehet (fel)olvasni esténként. A fesztiválon kiállító Nagy Bandó András Szamárfül Kiadója föl is tünteti, "hány estés" a kiadvány. Az ezredforduló után alakult kis műhelyek - egyebek között a Csimota, a Cerkabella, a Pagony vagy a Naphegy - hangsúlyt helyeznek a művészi illusztrációra, kidolgozásra. A Csodaceruza pedig azt a feladatot próbálja ellátni, amelyet Németországban, Franciaországban önálló intézetek végeznek: begyűjti, értékeli, kutatja a gyerekirodalmat. Félő, az idén már sok iskola elő sem tud fizetni rá. A szerkesztőtől kérik, tudná-e küldeni ingyen. A fesztiválon szó esett a begyűrűző válságról, tervek kurtításáról, de legfőképp a félelemről: beláthatatlan a közeli jövő örvénye.

Egyre többen választják az összefogást. A tavaly hét kiadó részvételével megalakult Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése már önálló pavilonban állít ki a hamarosan kezdődő bolognai gyerekkönyvvásáron. Külföldi piacot próbálnak szerezni így is. Szóvivőjük, Besze Barbara, a gyerek- és felnőttolvasmányokat egyaránt megjelentető General Press irodalmi vezetője lassan beérő lehetőségekről számol be. Ők tavaly egy koreai kiadónál tudták értékesíteni A. Tolsztoj-Szegedi Katalin Aranykulcsocskáját. Most kínai partnerrel tárgyalnak, reménykedve.

Író-olvasó találkozó. Békés Pál és a gyerekek