Szalóki Ági az a típusú előadóművész, aki nagyon megforgatja, szeretgeti, érleli, formálja magában a dalokat, mielőtt kiereszti őket. Ennek a Karády-estnek a gyökerei is legalább hat-hét évvel ezelőttre nyúlnak vissza. Vázsonyi János nyomta a kezébe a Holnap, ki tudja, holnap című Fényes-Mihály-szerzemény kottáját, hogy egy örömzenélés céljából összeverbuvált csapat élén előadja azt. Ez az alkalom nem csak azért vált különlegessé, mert ez volt az első, általa megismert Karády-dal, hanem azon kevesek egyike is, amit Ági kottából tanult meg, hisz az ő elsődleges "forrásai" mégiscsak az adatközlők és azok felvételei. Ezúttal viszont semmi másra nem támaszkodhatott, csak a papírra, illetve az azon sorakozó kottafejekre. Így kedvére formálhatta azt a maga képére, egyéniségére. Akárcsak a szintén ekkor megismert Száz panasz ég a dalomban című dalt.

E két háború előtti slágert aztán több alkalommal elénekelte a Ráckertben és a Tütü Tangóban. De nemcsak azért maradtak meg élénken az emlékezetében ezek az előadások, mert mindannyiszor hangos sikert aratott velük, hanem az ott végigélt bulizások miatt is. Szerelmek és csalódások kötődtek ezekhez a helyekhez, amelyek - milyen sorsszerű - azóta rég meg is szűntek.

Aztán 2005-ben elkészítette a Hallgató című, a népzene és a dzsessz közös pontjait kereső nagylemezét, majd rá egy évre az elsősorban gyerekeknek szóló Cipity Lőrincet, illetve egyik motorja volt a Szájról szájra formációnak. "Sok mindent kiadtam magamból, ami népzenével vagy világzenével kapcsolatos, s akkor úgy éreztem, másfelé kellene fordulnom. Valami más felé, mint amit elvárnának tőlem - idézi fel a Tranzitban akkori motivációit. - Mindezt csak erősítette az a több felől érkező vélekedés, hogy Magyarországnak nincs szüksége túl sok népdalénekesnőre. Ezért inkább hátraléptem két métert. Hogy tudjátok mit? Akkor valami egészen mással fogok előrukkolni."

Persze Szalóki Ágira az ilyen jellegű lamentálások eléggé jellemzőek, néha még olyanokat is mond, hogy "tíz év múlva senki sem lesz rám kíváncsi", s ilyenkor nehéz meggyőzni annak életszerű ellenkezőjéről, de az is igaz, hogy ezekből az átmeneti önbizalomhiányokból már számos fontos produkció született. Mint például ez a Karády-est.

A gyökerét lásd feljebb, a közvetlen előzménye pedig egy három évvel ezelőtti fesztelen baráti vacsora Juhász Gáborral és Palya Beával. Ott, azon az estén Ági egyszerűen csak elkezdte énekelni ezeket a régóta benne kavargó dalokat. S szinte jött magától, hogy csináljanak belőle műsort. Végül egyetlen alkalommal léptek fel így hármasban, 2006 elején, a Menta Teraszon, amely koncert eredetileg Karády-estnek indult, de aztán Palya Bea inkább Joni Mitchell-dalokat énekelt. Szalóki és Juhász azonban együtt maradt, megnyerték társnak Bacsó Kristóf szaxofonost és Kovács Zoltán bőgőst, s az első önálló, intim hangulatú Karády-estjüket 2006 márciusában adták a Gödör Klubban.

Szalóki Ági ekkorra már persze rég elmélyedt és elmerült a Karády-életműben. Megvette a hat CD-s összkiadást, újra és újra végighallgatta azt, s a százötven dalból végül kiválasztott tizennégyet. A sokszor recsegő-ropogó, néha ráadásul eléggé aránytalanul kevert (a díva hangját túlzottan előtérbe helyező) felvételekből - fáradtságos munkával - Juhász Gábor szedte le a harmóniákat és hangszerelte újra a dalokat, majd szép lassan formálódott ki az, amit végül tavaly stúdióban is rögzítettek. Ekkor a már említett társakon kívül Mohay András (dob) és Lamm Dávid (gitár) is a csapat tagja volt, sőt Schrek Ferenc (pozan), Szakcsi Lakatos Róbert (zongora), Szaniszló Richárd (vibrafon) és Tcha Limberger (hegedű) is játszik rajta.

A vágy muzsikál címre keresztelt lemez fő ereje abból fakad, hogy e kiváló muzsikusok izzadtság nélküli, a maga természete szerint fejlődő, hosszas, kísérletező kedvű, szabad formájú zenélésének lett a szonikus lenyomata. Aminek alapja, kiindulópontja persze egy nagyon is konkrét, és főként az idős korosztály körében jól ismert slágerhalmaz. De a törékeny és alapvetően ösztönből alkotó Szalóki Ágiban jól érezhetően nincs meg a vágy, hogy az erőt sugárzó, karakán és tudatos Karády Katalin babérjaira törjön. Ő nagyon is a maga olvasata, tapasztalata és érzelemvilága szerint adja elő ezeket a bő fél évszázada született dalokat. S így még azokat is meg tudja érinteni velük, akiktől amúgy - beleértve e sorok íróját - emocionálisan teljesen távol áll az a korszak és kulturális miliő, amelyben anno megszülettek.