Bevallom, boldog vagyok. De nem stimmel valami az életműdíjjal - jelentette ki Bacsó Péter, amikor január 29-én este, a filmszemle megnyitóján átvette a hatvanéves pályafutásának szóló elismerést. Kijelentését meg is magyarázta: nem akart életművel bíbelődni, csak filmeket rendezni. És elnézést kért azoktól, akiket nem tudott eléggé gyönyörködtetni. Csupán ez volt a célja.

Bacsóra nemcsak rendezőként, hanem dramaturgiai munkássága miatt is emlékezni fog a filmtörténet. Rendkívüli érzékenységgel ültette át a magyar irodalom legszebb műveit, például ő jegyzi Fábri Zoltán 1958-ban készült Édes Anna című filmjének forgatókönyvét, de sokszor dolgozott együtt kortársával, Makk Károllyal is.

Rendezőként 1963-ban debütált a Nyáron egyszerű című lírai művel, amely az akkori fiatalok életét, gondolkodásmódját és magatartásformáit vizsgálta. Hasonló ars poeticával készült a Szerelmes biciklisták (1965), majd a Nyár a hegyen (1967), mintegy előkészítve a komorabb hangvételű, a fiatalok öngyilkossági hajlamának mozgatórugóit kutató Fejlövést (1968), amely meghozta számára az elismerést.

"Az a gyanús, ami nem gyanús." Generációk ismerik és idézik fel rendszeresen ezt és az ehhez hasonló szatirikus, szarkasztikus mondatokat, amelyekkel tulajdonképpen Bacsót azonosítjuk: az 1969-ben készült A tanú című tragikomédia élete fő műve, amely a koncepciós perek és kommunizmus görbe tükre. Túlságosan szabad szellemisége miatt mintegy tíz évig dobozban volt a film, de aktualitásából nem vesztett, ma is kultuszműnek számít. 1981-ben a cannes-i filmfesztivált, majd a világot is bejárta Pelikán József gátőr kálváriája.

Bacsó Péter szinte haláláig aktív maradt, számos vígjátékot készített, például 1994-ben a Megint tanút, tavaly a Majdnem szűz-et. Íróként negyvenöt, rendezőként pedig harminckét filmet és két tévésorozatot jegyez.