Egyperces filozófia
A fenti példák a filozófia alapkérdéseiből szemezgettek, amelyek önmagukban eléggé unalmasak lehetnek egy olyan halandónak, aki nyűgnek érzi a traktátusok és érvelések nehéz nyelvezetét, idegen fogalmakkal szőtt hálóját. Baggini ötlete, hogy mindezeket a dilemmákat történetekbe, vagy ahogy ő mondja, gondolatkísérletekbe csomagolja, túlzó leegyszerűsítése miatt egyszerre félelmetes és zseniális. Így lesz az én mibenlétéről szóló kérdés Alicia nem létező utazása a Pantheonhoz, az ébrenlét problematikájából farkasok támadása, a művészet lényegét boncolgató felvetésből régészeti ásatás, melynek során Michelangelo-szobrot találnak egy lezárt dobozban, amely mellesleg időzített bomba is egyben.
A történet, a könnyen levetíthető forma vonzó csomagolást ad az illékony gondolatnak, Baggini pedig frappánsan aknázza ki a kínálkozó lehetőségeket. A Platón barlanghasonlatában szereplők egy csak szappanoperát néző, elszigetelt szektaként jelennek meg, Rawls igazságosságelmélete egy Marsra készülő expedícióként, Zénon paradoxonát pedig ő maga közvetíti rutinos sportriporterként: vajon ki kerül ki győztesen Akhilleusz és a teknős futóversenyéből?
A tányérra kínálkozó malac, mindamellett, hogy száz egyoldalas történetecskéjében könynyedén skicceli fel a filozófia ezeréves problémáit a nyelvfilozófiától az ismeretelméleten át az etikáig, szinte észrevétlenül ismerőssé teszi Wittgenstein és Descartes nevét, sőt megbarátkoztat az alapfogalmakkal, mégsem szolgál bevezetésként. Inkább kóstoló. Élvezetes csalogató, hogy visszataláljunk a hétköznapokból veszni látszó gondolkodás képességéhez. Talán ezért is ír le néha triviálisnak tűnő alaphelyzeteket vagy vet fel aktuális témákat a környezetvédelemtől a terroristák kínzásáig. Ezzel is demonstrálva, hogy a filozófia nem a földtől elrugaszkodott, mindenbe belekötő, kukacoskodó tudomány, hanem a kérdezés, a problémafelvetés mestersége. Olyan értelmiségi nézőpont kialakítása, amely időről időre felülbírálja saját nézeteit, és akkor sem dől hátra, amikor a tények már látszólag minden részletet megvilágítottak. Baggini könyve épp ebben nagyszerű: számos nyugtalanító kérdést hoz vissza az életünkbe a könyvtárak dohos mélyéről. Ám, mint mondtam, a könyv nem bevezető: épp csak súroljuk Platón ideatanát, épp csak megízleljük Mill haszonelvűségét. A probléma igazi mélységéhez bizony fel kell ütni az eredetit. Ráadásul Baggini a leegyszerűsítés miatt néha önismétlővé és banálissá válik, hiszen alig lép túl a konyhafilozófián a hűtlenség vagy az abortusz kérdésében. Ugyanakkor tény: kevesen hívták fel a figyelmünket ilyen szellemesen és jóízűen a gondolkodás fárasztó kötelességére. Már ha egy kicsivel tovább is szeretnénk látni saját orrunk amúgy csábító hegyénél...
