A számok sokatmondóak: 546 film, közülük 36 hosszú játékfilm, a többi rövid- és dokumentumfilm, neoavantgárd kísérlet, színházi fölvétel. Több mint 400 órányi anyag, számos fénykép, írásos dokumentum. A Balázs Béla Stúdió (BBS) termése jelenleg letét a Műcsarnokban. Az intézmény 2006-ban szerződött a stúdió alapítványával és a Magyar Nemzeti Film Archívummal az anyag elhelyezésére és egy feldolgozó program megvalósítására.

Kodolányi Sebestyén, a BBS Archívum vezetője e programról szólva mondja: földolgozzák és kutatás céljára megtekinthetővé teszik a teljes anyagot. Arra sajnos nincs pénzük, hogy a filmeket restaurálják és a nagyközönség számára is közzétegyék. Tavaly már az internetes katalógus fejlesztésére sem kaptak támogatást a mozgókép közalapítványtól.

- Sokan 1961-től, a hivatalos megalakítástól tartják számon a BBS-t. Valójában 1959-ben, fiatalok önszerveződő filmklubjaként jött létre - jegyzi meg Kodolányi. A hatvanas évek elejétől már etűdök, dokumentumfilmek készültek itt, az egyik mérföldkő Sára Sándor Cigányok című alkotása. Irányokat jelölt ki Huszárik Zoltán Elégia című filmnyelvi kísérlete vagy Gazdag Gyula dokumentumfilmje, a Hosszú futásodra mindig számíthatunk című. Ezek kiteljesedtek, társművészetekkel, például képzőművészeti látásmóddal gazdagodtak. A rendszerváltás után heroikus küzdelem folyt a filmgyártó műhely megőrzéséért. Bár számos új érték született - az ezredforduló táján például Nemes Gyula, Kocsis Ágnes, Vranik Roland művei -, a források kiapadtak. A BBS manapság az elmúlt fél évszázad és a jelen filmes (újra)értelmezésének lehetőségét kínálja.

Erre tesz kísérletet a Műcsarnokban decemberben megnyíló kiállítás, amely az intézmény valamennyi termét megtölti majd. Páldi Lívia kurátor egyelőre az alapkoncepció kialakításán töpreng. Nem akar pusztán mozivetítést tartani, szeretné, ha a BBS-ben tükröződő szellemi áramlatok különböző formában jelennének meg. Nem egy korszak illusztrációját akarja bemutatni csupán, hanem saját értékelését is - mindez persze azon is múlik, mennyi pénzt sikerül szerezni hozzá. A terv szerint a látogató tematikus termekben sétálva fedezhet föl alkotói folyamatokat, találkozásokat. A kiállításhoz kapcsolódva jelenik meg a stúdió munkásságát értékelő tanulmánykötet, amelynek szerzői fiatal teoretikusok, egyetemi oktatók. Ahogy a szerkesztő, Gelencsér Gábor említi, elfogulatlanul vizsgálják a BBS szerepét nemcsak a filmben, hanem az egész hazai kultúrában. Az új megközelítések közül kettőt emel ki: film és zene kapcsolatát és a dokumentum sokrétű alkalmazását.

A kiállítással és a kötettel végleg lezárul egy korszak. A BBS Alapítvány - mivel a fiatalok filmkészítését már nem tudja támogatni - megszűnik. Az archívum további sorsa attól függ, a Műcsarnokban maradhat-e egy új szerződéssel, vagy átkerül a nemzeti filmarchívumba.

Jelenet Schiffer Pál Fekete vonat című 1970-es filmjéből