Az Európai Unió északi tagállamai (skandináv országok, Hollandia, Írország, Egyesült Királyság) többnyire decentralizált állami finanszírozási rendszereket alakítottak ki, ahol még a közvetlen állami finanszírozású intézmények is autonóm módon döntenek. Franciaország és a nagyobb dél-európai tagállamok többsége eközben tipikusan centralizált, központi döntéseken alapuló kultúrafinanszírozási rendszereket működtet, és ezekben az országokban a közvetlen állami finanszírozás részaránya is jóval nagyobb. Magyarországon, 2007-es adatok alapján, a szórakoztató, a kulturális és vallási tevékenységek összességének támogatása elsősorban a központi kormányzat feladata: a finanszírozási források 54 százaléka származik központi forrásokból. A fennmaradó finanszírozási források szinte teljes egésze az önkormányzati rendszeren keresztül jut el a támogatott intézményekhez.

Magyarországon 2006-ban - az Eurostat adatai alapján - a GDP 1,7 százalékát fordították szórakoztató, kulturális és vallási célokra az államháztartási kiadásokon belül. Ezzel a részaránnyal hazánk az Európai Unió tagállamai között a 2-3. helyezést éri el. A PM adatai szerint 2007-ben 0,15 százalékponttal csökkent ennek a tételnek az aránya a GDP-ben, ezzel Magyarország még mindig az élvonalban jár, megelőzve pl. Franciaországot, Dániát és valamennyi szomszédját.

A gyengébb állami szerepvállalás általában a magánszektor erőteljesebb támogatói tevékenységével jár együtt. A decentralizált finanszírozási modellt követő Egyesült Királyságban a 2007-ben kulturális célokra fordított magántámogatás például 663 millió euróra becsülhető, mely nagyságrendjét tekintve azonos az állami támogatáséval. Ugyanakkor Magyarországon a nagyvállalatok által kultúratámogatásra fordított összeg 2007-ben mindössze 4,3 milliárd Ft-ot ért el, ami a 320 milliárd forintra becsülhető állami szerepvállalással összehasonlítva elenyésző.