2002-ben ugyanitt, a Népszabadság Hétvége mellékletében Ma Film. És holnap? címmel azt sirattam, hogy a kilencvenes években és az ezredforduló első éveiben mekkora produkcióktól (a teljesség igénye nélkül: Avalon szellemei, Rossz társaság, A pokolból, Hideghegy, Bourne-ultimátum, Hannibál, Hart háborúja) és hány millió dollártól esett el Magyarország. Nem volt filmtörvényünk, sem angolul munkaképes stábjaink, ledózeroltuk a Könyves Kálmán úti MOVI-t, eladtuk a Pasaréti úti stúdiót, a Mafilm Róna utcai telepének jó részét, s a Mafilm fóti telepét is csak súlyos háttérlobbizás mentette meg attól, hogy fillérekért külföldi kézbe kerüljön. Ugyanebben az időszakban Hollywood évente 400 millió dollárt hagyott Prágában, többet, mint Pozsonyban, Varsóban, Bukarestben, Szófiában, Vilniusban és Budapesten összesen.

Évekbe telt, mire a legmagasabb magyar döntési szinten is megvilágosodott, hogy az amerikai filmes bérmunka a lehető leggazdaságosabb és legáttekinthetőbb tőkebeáramlás. Nem szennyezi a környezetet, nem spekulál ingatlannal, nem veszélyezteti a hazai gyártókat, viszont munkahelyeket teremt, megtölti a szállodákat, szakembereket képez, serkenti a nyelvtudást, és pár hónapos dolga végeztével nem visz ki egyebet az országból, csak a jó hírünket meg egy celluloidszalagot.

A filmtörvénnyel, a magántőkéből létesült korszerű, kis, közepes és nagy filmeket kielégítő infrastruktúra (Korda, Stern, Astra), utómunka-stúdiók, kiszolgáló létesítmények kialakulásával 2007-ben a filmgyártásra fordított költés a 2004-es érték nyolcszorosára, 56 milliárd forintra ugrott Magyarországon. Azt, hogy magunkénak tudjuk Brad Pitt, Robert Redford, Tony Scott (Kémjáték), Steven Spielberg (München), Viggo Mortensen (Good), David Heyman (a Harry Potter-sorozat és a Csíkos pizsamás fiú producere), Ed Harris, Diane Kruger és Agnieszka Holland (Copying Beethoven), Guillermo del Toro és Ron Perlman (Hellboy 2), Kate Beckinsale (Underworld), Tom Hanks, Laura Linney és Paul Giammatti (John Adams) nyilvánosan, többször és hangosan kifejezett bizalmát, az országimázs építésére szánt költségvetés százszorosából sem tudtuk volna megvenni. De egy fillérünkbe se került, hogy jókat ettek, szépeket láttak, érdekes emberekkel beszélgettek, értékes emlékeket és pozitív tapasztalatokat gyűjtöttek nálunk, miközben a munkájukat végezték, és mellesleg biztosították a magyar filmszakma megélhetését. Mert bármenynyire nem gazdasági fogalom, ebben az iparágban legalább olyan döntő szempont a bizalom, mint adókedvezményünk, tökéletes helyszíneink, professzionális szakembergárdánk, filmbarát országunk (és gyönge forintunk).

Érintett hollywoodi producerek egyöntetű véleménye szerint jórészt ez a bizalmi partnerkapcsolat hozta vissza hozzánk a Miramaxot (mely tavaly A csíkos pizsamás fiút gyártotta nálunk, most a Debtet, s nem kizárt, hogy az idén még egy filmet). Továbbá a Ridley és Tony Scott tulajdonában lévő Scott Freet (a The Company című díjnyertes sorozat folytatását készíti elő), Ridley Scott rendezőt (októberben kezdi a Child 44-et), a BBC-t és a BBC Americát (a Robin Hood-sorozat újabb epizódjait forgatja a Mafilm fóti telepén), az egyik legnagyobb független amerikai gyártót és a Relativity Mediát (a Season of The Witch producere a War of Gods című nagyjátékfilmmel készül hozzánk), a Comedy Centralt (tavaly a Krod Mandoon fantáziajátékot forgatta nálunk). Az HBO-nál a 100 millió dolláros költségvetésű, többszörös Golden Globe- és Emmy-díjas John Adams című tévésorozata forgatásán végre-valahára sikerült visszaépíteni a kilencvenes években elpárolgott bizalmat.

Mivel a bizalom további bizalmat gerjeszt, érdeklődik most Magyarország iránt - a teljesség igénye nélkül - a Robert Capa életéről filmet tervező Pierce Brosnan, a hidegháborús témával foglalkozó Paul Verhoeven, a Nagy Katalin cárnő sorsát megfilmesíteni készülő Gillian Armstrong, a whiskys rabló forgatókönyvén dolgozó Johnny Depp és a Dreamworks, mely Duse Eleonóra és Sarah Bernhardt rivalizálásáról készül filmet forgatni.

Mindez persze szigorúan feltételes módban, és nem csak a filmek gyártásához elengedhetetlen banki hitelkonstrukciók globális megroggyanása miatt. A 2007 decemberétől január közepéig tartó írósztrájk után Hollywood felett tavaly június 30-a óta színészsztrájk fenyegetése lebeg, s tetézi a bajt, hogy a "vonal alatti" amerikai filmmunkások (értsd: a stábok) rendkívül erős szakszervezetének kollektív szerződése is lejárt. A megoldhatatlannak látszó vita az új médiumok jogdíjairól szól, csakhogy az "új médiumokat" a farkasszemet néző stúdiók és szakszervezetek még kevésbé tudják definiálni, mint az ezekre vonatkozó jogokat.

Ez az exlex hollywoodi állapot, a receszszió, az akadozva induló produkciók és a csábító külföldi (köztük a magyar) kedvezményrendszer kombinációja alaposan felrázta az amerikai államok vezetőit. Főleg miután megismerkedtek a tényszámmal: Hollywood folyamatos "disszidálása" évi 10 milliárd dollárt visz ki Amerikából. Pár napja Arnold Schwarzenegger kormányzó keresztülverte a megválasztásakor beígért kaliforniai csomagot, mely évi 100 millió dolláros értékhatárig 20 százalékos adókedvezményt nyújt a 75 millió dollárnál alacsonyabb, és 25 százalékos ösztönzést az 1-10 millió dollár költségvetésű független filmeknek. Ez csak a stábok, nem pedig a színészek és a rendezők munkadíjára vonatkozik. Új-Mexikó 25 százalékos adókedvezményt nyújt, Michigan 40, Alaszka 30 százalékon töri a fejét, és New York állam 30 százalékos adókedvezménnyel tetézi meg New York városának ötszázalékos ösztönzését.

Az Institute of International Finance napokban közzétett prognózisa szerint a fejlődő európai országokba áramló külföldi tőke, mely 2008-ban 254 milliárd dollárt tett ki, 2009-ben kevesebb mint ennek egynyolcadára esik vissza. Kivétel talán a filmes koprodukció és bérmunka - aminek ezúttal mi, magyarok lehetünk a haszonélvezői, mert a régióban egyedül nekünk van megfelelő filmtörvényünk. Az adókedvezmény most nem egyszerűen, hanem busásan térül meg. Mert az emberek manapság kevesebb kocsit, házat, nyaralót, fotelt és mosógépet vesznek, de, mint a nagy gazdasági válság tapasztalata bizonyítja, ha baj van, a szokásosnál is nagyobb igény van a mozira.

Hollywood, 2009. március

Ridley Scott októberben kezd