Halász Gézának fiatalabb korában volt egy produkciója, amellyel barátait szórakoztatta. Afféle zenebohóc szám volt: trombitán muzsikált, miközben - anélkül, hogy a zenélést abbahagyta volna - lassan alkatrészeire bontotta a hangszert. Azt mondja, bár mókás produkció volt, végrehajtása nem jelentett különösebb nehézséget, hiszen dallamot játszani egyetlen csövön is lehet, bárki megtanulhatja.

Miképpen bárki megtanulhatja Halász Géza kedvelt karikatúrakészítési módszerét is a számítógépes képalkotást. Csakhogy pusztán az eszközhasználat ismeretében, ötlet és gondolat híján senkiből sem lesz karikaturista. Díjnyertes művész pláne nem.

Hogy Halász Géza (aki mellesleg a Budapesti Corvinus Egyetem Információrendszerek Tanszékén tanít és a MÚOSZ karikaturista szakosztályának elnöke) pontosan hányadik helyezést szerzett a World Press Cartoon elnevezésű karikatúrakiállításon/versenyen, azt most még ő maga sem tudja. Csak annyi biztos: a nyertesek/helyezettek között van, és áprilisban Portugáliába kell utaznia, hogy átvegye a tíz elismerés egyikét, melyet 2005-ben egyébként Tettamanti Béla, lapunk grafikusa is megkapott. Halász Géza azt mondja, talán ez a díj is kicsit a karikaturistákra irányítja a közfigyelmet, amelyből manapság nincs túl sok. Egyre kevesebb sajtótermék használ karikatúrát, egyre több az olcsó importmunka.

Halász Géza általában nem ad címet, képaláírást műveihez, ahogy fogalmaz: nem akar aktuális lenni. Miközben persze aktuális: néhány éve, az ARC óriásplakát-pályázaton ugyancsak díjnyertes képén külön asztalhoz ültette az Utolsó vacsora apostolait...

Az agyat cipelő teknősbékáról komoly vita alakult ki az Index internetes portálon, egyeseknek nem tetszett az alkotás, mások figyelemre méltónak tartották. Volt, aki nem értette, de olyan is akadt, aki kapásból címet adott neki: Lassan járj, tovább ész. A díjnyertes alkotás megmozgatta tehát a gondolatot. És ennél többet talán nem is tehetett.