Érettségi után délelőtt műszaki rajzolóként dolgozott, délután modelleket, vagy csendéleteket rajzolt. Közben beiratkozott egy kerámiaformázó szakkörre. Kétszer felvételizett sikertelenül az Iparművészeti Főiskolára, a harmadik felvételi előtt visszakérte a papírjait, és két év múlva fazekas szakmunkás lett. Azt mondja, az agyag tapintása, formázása után mást már nem is akart csinálni.

Első műhelyét Fonyódon, a családi nyaraló mellé építette, mert "ki jön be tejesköcsögöt venni hozzá Pesten, a Rákóczi úton?". Fonyódról hordta fel a Váci utcai Folkart népművészeti boltba a portékát, és járta vele szorgalmasan a vásárokat. A következő műhely a Somogy megyei Nagyszakácsiban épült. A feleségével, Korponay Csilla fazekassal a Balaton közelében kerestek házat. Az ötszáz lelkes Nagyszakácsiban találtak is egy földpadlóst, víz, villany nem volt benne, viszont a sarokban rakott sparhelt állt, a tiszta szobát szemeskályhával fűtötte a korábbi tulajdonos.

- Tetszett a házban hogy nem volt elrontva: se egy cementlappal kirakott terasz, se linóleummal leragasztott konyhakő. A faluba rajtunk kívül nem költöztek fiatalok, mi kuriózumnak számítottunk. Mások voltunk, mint az őslakosok, de befogadtak. Eleinte, ha kérdezték, hol laknak a fazekasok, azt mondták, a Bencsik Lajosék mögötti házban, amikor hat év múlva őket keresték, már ők laktak a fazekasoktól két házzal arrább. Szerettük volna mindig, hogy bejöjjenek hozzánk, ezért eligazító táblát tettünk ki a falu több pontjára. Odaköltözésünkkor rendezték meg először a királyi szakácsok versenyét. Ez az egyetlen nap, amikor óriási a nyüzsgés a faluban. Mi is megismerkedtünk egy csomó emberrel, bejöttek az udvarba, ahol árultunk, aztán a házba. Azt hitték, ez a falumúzeum, megcsodálták a szemeskályhánkat, a parazsas vasalót, a vesszőkosarakat, ezeket csak úgy letettünk a sparhelt mellé, én meg vezettem őket körbe a házban, mondom, mi itt lakunk, de nézzenek csak körül. A fazekas- edények, -kerámiák mellett mindig foglalkoztatott bennünket a kályhacsempe-készítés is. Mindketten terveztünk kályhákat, aztán a feleségemét meg is építettük. Miután elkészültek a mázas csempék, párkányok, díszítő domborművek, egy kályhásmester összerakta, és én boldogan segédkeztem mellette - meséli, hogyan került a nagyszakácsi ház gyerekszobájába saját tervezésű szemeskályha.

Egyik látogatójuk beleszeretett a különlegesen szép kályhába, és rendelt náluk egy ugyanolyat. Először a kályhásmesterrel, később már egyedül hívták építeni. Azt mondja, félt tőle, ezért eleinte csak ugyanolyan kályhákat vállalt, mint amilyeneket a kályhásmestertől tanult. Gyűltek a megrendelések, egyre több helyről keresték az időközben Cserszegtomajon letelepedett, a gyerekeiknek helyben iskolát és gyerektársaságot kereső fazekas-kályhaépítő házaspárt.

A cserszegtomaji utcákra is kikerültek a megállító fatáblák, amelyek elvezették a külföldi turistákat az erdőszéli fazekasműhelybe, aztán ahogy elmaradoztak a Balatonról a külföldi turisták, a fazekasműhelybe se tért be vásárló. Szalay Imre százszámra hordta a szállodákba a szórólapokat. - A hirdetésre jöttek is néhányan, aztán megint csönd lett - mondja. Habár sosem akartak a mesterségükből meggazdagodni, mégis dönteniük kellett. Marad megélhetésként a hétvégi vásározás, vagy áttérnek a jobban jövedelmező kályhatervezésre, és -építésre.

- Amikor annyira megnőtt az igény a kályháinkra, abbahagytam a edénykészítést és csak ezzel foglalkoztam. Nem az anyagiak miatt váltottam, hanem azért, mert megtetszett a kályhaépítés, az hogy elmegyek a Hajógyári-szigetre, ott megveszem az agyagot, és abból a kezem alatt kályha vagy sparhelt lesz. Szerencsére független vagyok a munkában, a megrendelővel történt egyeztetés után én határozom meg, mi hogyan készüljön, magam osztom be az időmet, és természetesen az én felelősségem, ha elrontok valamit. Minden előképzettségemet hasznosíthatom ebben a szakmában: a műszaki rajzot a látványtervek rajzolásakor, a fazekasságot a csempék készítésénél. Régen fazekas volt az is, aki fazekat, tálat, bögrét csinált, de a legfazekasabb fazekas az volt, aki erdőben bányászott, tűzálló földből sütőedényeket készített, illetve egész télen kályhacsempéket korongolt, aztán tavasszal felpakolt tíz kályhát a szekérre, és járta a falvakat. Ahol kellett kályha, ott leszállt, és összerakta, aztán ment tovább - magyarázza az egykori kályhások mai követője, aki ha nem is szekérrel, de utánfutós autóval járja egész évben az országot Szombathelytől Debrecenig. Azt mondja, a cserépkályha-építés nem egy családbarát szakma, és az új lakásokban olykor cudarok a körülmények, mégis kitanítana valakit a mesterség apró fogásaira, arra, amit a könyvekből megtanult, és a keszthelyi öreg kályhásdinasztiák utolsó tagjaitól hallott.

- Akik még a háború előtt dolgoztak, láttak valamit, de egyre kevesebb ilyen mester van. A felnőttoktatás egy tragédia, ha valaki úgy megy oda, hogy nem tud semmit, az úgy is jön el. Csak a legegyszerűbb kályhákról, a szekrénykályhákról tanultunk. A könyvünk az ötvenes évekből való volt, úgy kezdődött, hogy a szocializmusban korszerű központi fűtéssel látják el a dolgozó népet. A tanárok fejből tudták a tankönyvet, gyakorlatról pedig egyáltalán nem gondoskodtak.

Szalay Imre, mint korábban az edényeit, több kályháját is lezsűriztette, így a fazekas népi iparművész cím kiegészült a cserépkályha-építővel. Azt mondja, amíg tizenöt kályhát vállal évente, addig minden megrendelőjére emlékszik. Noha lenne igény több egyedi kályhára ezekben a gázcsapelzárásos időkben, nem tervezi, hogy céget alapítson. A munkaszervezés neki gyötrelem, ő az építésben jó. - Még fazekasinas koromban mondta a mesterem, ha elrontottam valamit: "Imrém, ebben nincsen lélek, gyúrd össze". Ez megmaradt bennem, egy szemeskályhacsempét is összegyúrok, ha félresikerül. Ötvenszer is kézbe veszem, megkorongolom, a szárításnál forgatom, csiszolom, hetekig eltart, amíg kitalálom, és megmintázom a csempéket. Összeépítéskor mindig kérdezik, miért nem hallgatok rádiót? Mert zavar. Nekem ezen jár az eszem, erre figyelek. Szeretem, hogy kis papírral én gyújtok be először az új kályhába. Az ember, ha ránéz a tűzre, átmelegszik, ha elmegy a kályha mellett, lehet, hogy megsimogatja, örül neki, de kinek jut eszébe a melegség a negyvenfokos radiátorvízről? Otthon, Cserszegen hagyományos fűtésünk van. Télen jól eltelik az idő, amíg a fát beszerzem, fűrészelem, hasogatom, felrakom, gyújtóst készítek. Nagy a gyakorlatom ebben, gyorsan megy már, de ha ömlik az eső, és ki kell menni a fáért, azt nem szeretem.

Nem tervezi, hogy céget alapít. A munkaszervezés neki gyötrelem, ő az építésben jó.