A "közelítések" meghatározás rokonszenves kutatási attitűdre utal: nem ígéri az "igazság kimondását", ellenkezőleg: jelzi, hogy a közelmúlt megítélésében az objektív véleményalkotás is meglehetős nehézségekbe ütközik.

Kérdés továbbá: mit kell értenünk kádárizmuson? A kötet két szerkesztője, Rainer M. János, az 1956-os Intézet igazgatója és Germuska Pál, az intézet munkatársa, így definiálja a címbeli fogalmat: "Amitől Kádár Magyarországa más volt, az részben a magyar társadalom és a magyar politikai elit eltérő történelmi tapasztalataiból adódó közérzet és helyzetértékelés. Eltért továbbá gyakorlatok, intézkedések, döntések olyan sorozatában, amelyet a posztsztálini struktúrák sajátosan magyar üzemeltetésének nevezhetünk, kádári politikának, kádárizmusnak esetleg, de rendszernek nem."

A testes kötet tíz írása közül egyet, Valuch Tibor A piaci szocializmus című tanulmányát mint a kötet egészére jellemző írást ki kell emelnünk. A történész ebben a tanulmányában részletes alapossággal bizonyítja, hogy a magyar társadalomtudomány nagy deficitje az 1949-1989 közötti időszak elemzése. Magyarán: nem tényeken alapuló tudás, hanem szubjektív vélekedések alapján megy végbe egy épphogy magunk mögött hagyott korszak hamis színben való feltüntetése. Hogy ez mennyi kárt okoz, azt naponta tapasztalhatjuk. Éppen ezért rokonszenves az 1956-os Intézet vállalkozása, amely nem ítéletmondásra, hanem "közelítésekre" törekszik.

1956-os Intézet, 398 oldal, 3000 forint

Még nem fejeződött be, de vége lett. Kádár János a Parlamentben, 1988. Előtte Grósz Károly és Horváth István, mellette Lázár György (Bánkuti András felv. Magyar Nemzeti Múzeum)