A képi kommunikáció első ismert példái nem annyira konkrétak persze, hogy ezen vagy azon az ösvényen tilos jobbra vagy balra fordulni. De a vadászokat tanító-bátorító sziklavésetek, a varázserejűnek hitt barlangrajzok barátságosabbá tehették a kőkori mindennapokat.

A jelek később pontosabbak, a szimbólumok látványosabbak lettek. Az öszszesen 688 ábrán ezernél több információhordozó jel, rajz kápráztatja el a könyvben lapozókat. Városcímerek és tetoválások, virágokkal "hatástalanított" fegyverek és országszimbólumok (csak ízelítőnek: angol rózsa, skót bogáncs, ír lóhere, walesi póréhagyma), étteremlogók és tiltást jelentő közlekedési táblára hasonlító hamutartó, kottarészlet és nevető arcot formázó szemeteslapát (vele vidámabb a takarítás?), halálfejváltozatok és mosógéphasználatot segítő ikonok, szívek és nyilak meg a jelnyelv kézzel formált betűi sorjáznak szinte végeérhetetlenül a kötet lapjain.

És rábukkanhatunk - kétszer is - egy magyar példára, a budapesti Elhallgatott Holocaust című kiállítás plakátjára. A koncentrációs táborokban használt jeleket idézi: a ruhájukra varrt sárga csillag bélyegezte meg a zsidókat, s barna, rózsaszín, lila és piros háromszög a cigányokat, a homoszexuális férfiakat, a bevándorlókat és a politikai okból elhurcoltakat.

Végezetül jegyezzük meg: ahogyan a sok ezer évvel ezelőtt élőknek szükségük volt betű nélkül közölt információkra, a mi, tökéletes ábécékkel büszkélkedhető "ikszipszilonzé utáni" korunk embere is rászorul a gyors autókból is jól észlelhető közlekedési vagy az egyéb veszélyekre figyelmeztető tiltó táblákra (ezekből is bőséggel válogatnak a szerzők). Nem is beszélve arról, hogy az efféle jelek azoknak is segítenek, akik - százmilliókról van szó! - analfabétaként élik meg a XXI. századot.

Scolar, 256 oldal, 4995 forint