Mitől templom a templom?
Ahogy erről Hafescher Károly tanulmánya, a Mégis kinek a háza? beszél. Mert az bizony a szakrális építészetet meghatározó kérdés, és jó, ha az érintettek nagyon mélyen végiggondolják, hogy mitől templom a templom, vagyis hogyan kell megalkotni, hogy az legyen. És ha templom, akkor mitől lesz evangélikus.
Azt, hogy e kérdésekre milyen választ adtak a korábban emelt templomok építői, Krähling János: A 20. századi magyarországi evangélikus templomépítészet a rendszerváltozásig című tanulmánya tárja fel. Masznyik Csabáé, az Evangélikus templomok, már az újak építészeti jellemzőit írja le és értelmezi. Ezt egészíti ki Harmati Béla László Kortárs egyházművészeti alkotások evangélikus templomainkban címmel közreadott magvas tanulmánya.
A kötetből úgy látszik, s ebben semmi okunk kételkedni, hogy a jelenkori szakrális építőművészet sokféle nyelven beszél. Elvek, eszmék és normák, szakmai közelítésmódok vitatkoznak egymással és kapnak ösztönzést egymástól. Mert egyre több templom épül ugyan, de a dilemmák nem ritkulnak. Még az sem volt tisztázható, hogy az építésznek hogyan kellene felfognia az egyházi kánont, a liturgia követelményeit, s hogy számukra mit jelent az, hogy volt egyszer egy reformáció (amelynek térformáló következményei egyébként nehezen vitathatók). Van, aki úgy gondolja például, hogy a templom transzcendens terében középen legyen az a megszentelt hely, amit a gyülekezet tagjai körülülnek, s ott történik meg minden, ami fontos. Van, aki szerint a templom valami végtelenített vonulás helye, vonulás az oltár, tehát Krisztus felé. És hát ott vannak a precíz mérnökök is, akik nemcsak az istentiszteleteknek, hanem különféle egyházi rendezvényeknek is megnyíló pragmatikus építményként gondolnak a templomra. Ebből eredően az a segítség is igen különféle mértékű és erejű, amit a szellemi-lelki utalásokkal, rájátszásokkal, történeti analógiákkal, jelképes megoldások sokaságával adnak a gyülekezeteknek. Hogy azok megismerjék magukat, értsék emlékeiket és reményeiket, őrizzék és mélyítsék hitüket.
Van építész, aki egy hitét vesztett, szekularizált világhoz beszél. Van, aki hátat fordít ennek a világnak, fallal keríti körül templomát, s akár az imádság, csak Istenre figyel. Más az egyszerűen fogalmazott, mindig nyitott, mindenkinek otthonos falusi templomokból indul ki. Vagy ellenkezőleg, a hagyományos középkori templomformát írja át maivá. Érdekessé, rendkívül kifejezővé, hatásossá, kikerülhetetlen jelenlétté. Időtlenné. Mert hiszen ma ez is dolga lenne a templomnak. A jelen megszólítása, a figyelem megragadása. Ha mégis van az építészekben valami közös, akkor ez az. Képessé tenni a templomokat arra, hogy újra és újra magukhoz hívják az embereket.
A könyv, ahogy az új evangélikus templomok többsége is: mestermunka. S azt akarja, hogy ne csak nézzünk és gyönyörködjünk, de gondolkodjunk is vele együtt. Van min gondolkodnunk.
Luther, 320 oldal, 11300 forint
