Ám ami másnak "köves, omladékos kaptató", ahol az író csakhamar elfárad, az Kertész Imrének esély a kitekintésre. A minél nagyobb távolságot befogó perspektíva szerény, de határozott befogadására. A kényszer végén őt ugyanis mindig a kimondás szabadsága várja - ez teszi az "alkalmi" esszéit összegyűjtő kötetét súlyossá és egyben természetessé. Nyoma sincs a parancsra való gondolkodás görcsének, az esetlegesség okán mindig a lényegeshez jut, kitérők, cifraságok nélkül. A huszadik század történelme, két főbűne (a náci és a kommunista totalitárius állam), az ezt átélő ember sorsa és a borzalmakból kicsalható etikai örökség. A továbbélés halvány, ám mégis megragadható reménye. Ettől válik hálássá és sűrűvé - nem masszaként, hanem a kifejtés gazdagságában - minden téma, amely "csak úgy" elékerül.

Fordítóként, gondolkodóként, olvasóként, egy sokat látott és tapasztalt, ám tapasztalataiba nem belerokkanó, hanem minden lehetséges tanulságát saját sorsába beépítő túlélőként lép elénk. Mondandója nem könnyű olvasmány, mert szinte lehetetlen vele vitatkozni. Pontosan látja a kelet-európai országok vergődését a nem maguk által kivívott szabadság szorításában, az ideológiák túlfűtött uralmát és annak máig ható következményeit, az önmeghatározás nehézségeit. S miközben mentes mindenféle didaktikai áthallástól pontosan vázolja fel a XXI. századi európai embere előtt álló feladatokat. A felejtéssel szembeszálló, elsajátítandó tudás kultúráját és etikáját. Már ha európai, és ember kíván maradni.

A kötet íve szerkesztői bravúr: a '89-ben Bécs utcáin még félig-meddig idegenként bóklászó nyugtalanságától eljut a Berlinben második otthonra lelt Nobel-díjas író megállapodottságáig. A könyv java része a már korábban megjelent A száműzött nyelv című kötet anyagára épít, ám a mostani válogatás nemcsak terjedelemben több ennél. Mert bár elég sok benne az önismétlés, a fontosabb tételmondatok, bekezdések rendre vissza-visszatérnek, s egy-két rövidebb alkalmi köszöntő nélkül talán még sűrűbb lett volna a kötet, mindez az olvasó örömét nem tompítja. Hiszen végre egy helyen találja meg az önálló kiadványként is megjelent stockholmi beszédtől kezdve Kertész összes fontos hozzászólását (az esszé műfaja voltaképpen épp ezt fedi le) jelenünk és közelmúltunk legfontosabb problémáihoz.

Jókora dióhéjba sűrítve az egész életművet nem is olyan titkos rugóként mozgató szellemiséget és gondolatrendszert.

Kertész Imre: Európa nyomasztó öröksége, Magvető, 460 oldal