A katolikus Szentháromság-templom Gödöllőn

Mert hogy akkor erény ez most vagy hátrány?

Az a hír hozott ugyanis ide minket, hogy egyrészt Nagy Tamás, a hazai templomépítészet egyik meghatározó mestere ezúttal katolikus templomot tervezett (tegyük hozzá: gyakorló evangélikusként és sok evangélikus templom után), a szakmai visszhangok szerint méghozzá jelentőset, amelyet az idén az EU kortárs építészeti díjára javasolt hét új, magyar épület közé is beválogattak. (Igaz, egyikük sem került végül tovább a "döntőbe".) Ha tehát ebbe a szépen festett szakmai keretbe illesztve tekintünk rá, mindenféle háttértudást feltételezve, nyilvánvalóan a rendszerváltás utáni puritán-modern templomépítészet kiemelkedő darabja épült meg Gödöllőn: semmi historizálás, a lecsupaszított építészeti ősformákból és a plebejusan egyszerű, mégis időt álló téglából Nagy Tamás tovább alakítja/gazdagítja egyéni útját is.

De egy kisváros meghatározó, új épülete nem szakmáknak szól. Kihúzva mögüle a szakmai hátteret, tényleg lehet művelődési központnak nézni, sőt talán még irodaháznak is. Vagy túl szigorúnak, mert nincs rajta elég ablak, esetleg elfajzottnak, mert nem eléggé nemzeti - jelentsen ez bármit is (és akkor valószínűleg romantikusan sok fát jelentene, meg ornamentikát).

Én például messziről jött nem hívőként egyszerre karakteresnek és jól összerakott épületnek látom, de a misére járó néni esetleg kicsit hidegnek, ámde mégis szép, mert új templomnak, míg a körülötte álló panelek lakói a konyhaablakból - biztosan sokféleképpen - egészen másnak. A lényeg: nincs közös kánon, nincs egyedül üdvözítő olvasat, ha akarom, templom a köbön, de egy neves építész egyéni látomása, ha akarom, gigakubus, de a tradíciók nemesen visszafogott újrafogalmazása is.

És persze tudta ezt munkatársaival (Lévai Tamással és Bujdosó Ildikóval) Nagy Tamás is. Hiszen létezik egyrészt az építész pályafutása, amelyet balatonboglári, sopronnémeti, szolnoki és dunaújvárosi templomai jeleznek, másrészt meg itt egy hely, amelyet a gödöllői önkormányzattól kapott az egyház - és amely éppen egy lakótelepi és különféle családi házakkal körülvett placc volt. Aztán létezik egyrészt a hagyomány, az ókeresztény bazilikáktól átvett térképzés (a külvilágot szimbolizáló előcsarnokkal, az egyházat, a magát a közösséget megjelenítő hajóval és a szentéllyel) egy hosszanti tengelyre fűzve, de nagyon létezik az a mai vallási gyakorlat is, amelyben a templomtérnél szinte már fontosabbak a hittanórák, közösségi foglalkozások.

Amelyeket szintén be kellett valahová "építeni". Így lett aztán a gödöllői templom egy három részből álló együttes, középen a szorosan vett templommal, jobbra-balra pedig a közösségi szárnnyal és a parókiával. Három oldalán kolostorszerűen zárt/elzárkózó tömb, a déli negyediken azonban szinte kinyitja a három szárny közti udvart, mint az ölelésre tárt karok. Befelé fordulás és némi nyitottság jelenik meg egyszerre - ha úgy tetszik, az új templom így reagál minimum zavaros szűkebb és tágabb környezetére -, miközben nem akart tradicionális engedményeket sem tenni. Például kissé jobban beleragadhatott volna az enyhén lejtős terepbe, valami ősi talajkapcsolat érzetét keltve, de inkább professzionálisnak tűnik: nincsenek bádog ereszcsatornás kompromisszumok, és a hatalmas, apró nyílásokkal finomított téglafelületek sem valami archaikust idéznek ide, hanem inkább szoborszerűen egységesek. (Az természetesen fel sem tűnik, hogy a három szárny három különböző ütemben és hat év alatt épült össze.)

Belül aztán rögtön ráérez a belépő, hogy ez a templom igazi tere - láthatja más is, de elsősorban a visszajáró hívőknek "szól". Magabiztos nagyvonalúsággal elrendezetett funkciók, a beszorított telekhez passzoló diszkrét, de mégis erős fény-árnyék hatásokat adó ablakok, majd meglepetésként a hosszába fordított templomtér. Nem barokkos az áhítat, de érethetően valaminek a centrumában állunk, az apszis zenei ritmusra rakott, színes üvegablakai fölött egy nagyon régi feszület - kizárólagos kánon nélkül is lehet "kor szerűnek" ható arányokat találni szent és profán, adottságok és sok-sok kényszer között.

Akár művelődési ház is lehetne