Csukljon vagy csukoljon?
Be kell vallani rögtön, a munka macerás részét a HVG Online munkatársai elvégezték helyettünk. A lap által kiírt Goldenblog 2008 díj zsűrije kiválasztott ugyanis a több (tíz)ezer kulturális témájú hazai webnapló közül tíz nagyon jót.
Így a Hétköznapi helyesírás címűt, amelyet szerzője, Nosferato saját szarvashibáján okulva indított. Egyszer - kínos helyen - egyenlőrét írt az egyelőre helyett, pedig nem azt akarta mondani, hogy "két egyforma részre". Naplójában kitér többek között arra, hogyan szólítsunk föl valakit csuklásai számának csökkentésére: ne csukljon vagy ne csukoljon. Ajánljuk Urban Folklór, valamint a helyes káromkodásra finoman rávezető Trágár rovatát is.
A tranzit.blog.hu magát többszerzős artblognak definiálja, mindarról értekezik, ami vizuális kultúra; szerzői pedig a szakma nagyjai. Minden rendben van vele. Kivéve talán, hogy Ajánló, Reflex és Blogger rovatainak hangvétele gyakorlatilag megkülönböztethetetlen.
Nincs efféle összemosódás az Art and Style nevű oldalon, sőt, ha létezne nemes egyszerűség díj, tőlem biztosan a naplót jegyző Aquarella kapná. Nem csinál ugyanis mást, mint megállít az utcán érdekes kinézetű embereket, majd lefesti őket akvarellel, és fölrakja a blogjára. Azt mondja, utcai divatot gyűjt. Legalább ilyen vehemenciával tömi honlapját sci-fi novellákkal az Endless.hu, válogatott kultúrbonbonokkal a Kultplay, kortárs fotókkal az ex Ponto, operakritikákkal Brünnhilde, recenziókkal a Könyvesblog.
A végére hagytam őket, ahogy a somlói galuskából a legmogyorómorzsásabb falatot érdemes: Ingyenpia.blog.hu. Inkognitójukhoz ragaszkodó szerzői, bizonyos Csusziék e-mailben adtak interjút, hogy elmondják, amit naplójukban már sokszor. Őket nem a kiállításmegnyitók érdeklik, amelyekről - ha formában vannak - napi rendszerességgel tudósítanak, csakis az ott kínált ingyenszesz és a ropogtatnivaló.
Miért kaptak tavaly mégis Goldenblog fődíjat? Talán mert a stílusuk üdítően tavaszias. Szerintük például a tökéletes kiállításmegnyitót márciusban tartják: "A naftalinos nagykabátok visszabújtak a szekrénybe csírázni. Egy belvárosi galériába tartunk, az autók megállnak a zebra előtt, zeppelinek szállnak, a nőkön rúzs van, a férfiakon nők. A galéria előtt csak pár lépcső, szélesek, nem csúsznak. Toalettasztalkán értelmes nyomtatott szöveg, nyelveken. Pontos kezdés, addig csak üdítő. Rövid és szórakoztató megnyitó. Életteli galerista lányok rettentő sok jó piát hoznak. A képek nagyok és csuda színesek, esetleg nyomogálni kell valamit, ami világít és mozog. Semmi kisplasztika."
Csusziék szerint egyébként két hónap alatt megismerhető a fővárosi tárlatmegnyitók öszszes meghatározó szereplője: a menő megnyitóbeszéd-emberek, a motyogó művtörisek és az elmaradhatatlan nyugdíjasok. Utóbbiak viszonylag sokat bosszanthatják az Ingyenpia szerzőit, motivációik ugyanis meglehetősen hasonlók.
- A nénik kéztechnikája az, amit csak évekig tartó tanulással lehet elsajátítani - magyarázzák a bloggerek. - Egyik kézzel felveszel egy (vagy akár két) pohár bort, a másikkal a teniszezőkéhez hasonló fogással három-öt pogácsát a nagykabát zsebébe csúsztatsz. Figyelemre méltó a helyezkedésük, az asztal előtti posztok megszerzése, és láttunk már hihetetlenül taktikus csapatjátékot is, amit biztosan gyakorolnak valami elhagyott művelődési házban.
A lebukástól tartotok-e? - kérdezem tőlük végül. Nem, felelik, rendszerint fejkamerás gyerekeket küldünk előre a galériákba, hogy elég biztonságosak-e. Kedvenc kiállítóhelyeik egyébként a Chinese Characters meg a Boulvard és Brezsnyev, favorit megnyitó-menüjük goudás pogácsa, mákos goldfischli, kis házi toros jófajta, márkás száraz fehér- és vörösborral.
