Idősebb úr lépett be nemrég a Babaklinikára, és közel százéves porcelánbabát hozott javítani, amelyet a felesége a nagymamájától örökölt. Törött volt a fej, törött volt a test, de végül gyönyörűen rendbe hozták a babát, amely lila csipkeruhát is kapott. A férfi szeme könnybe lábadt, amikor meglátta a végeredményt. Később telefonált, hogy a felesége zokogott örömében.

Ezekért a pillanatokért dolgozik Barta Judit. Ő már az ötödik generáció, amely babajavítással foglalkozik. Az üknagymamája még a második világháború idején kiment Párizsba, ott szeretett bele a babagyógyításba, a papírmaséfejek készítésébe. Miután hazatért, a budapesti Károly körúton nyitott picike üzletet, amelyet az államosítással elvettek tőle. A kor szellemének megfelelően a munkát babajavító szövetkezetként, majd (a szigor enyhülésével) kisiparosként folytatta a család. Az ötvenes években költöztek át a Múzeum körútra, a mostani helyiségbe, ahol immár fél évszázada várják a klienseket.

- Ugyanazok a bútorok, ugyanazok a szerszámok - mutat körbe Barta Judit. Évtizedek óta ugyanott áll a Singer varrógép is; annyi változott csupán, hogy ma már nem pedállal kell hajtani, kicsit motorizálták.

Vegyésztechnikusként végzett az édesanyja, de hamar átvette a nagymamától a stafétabotot, majd átadta neki. Judit közgazdásznak tanult, de szintén gyorsan magával ragadta a babák világa, és húsz évvel ezelőtt ugyanúgy a belvárosi üzletben kötött ki. A váltást egyáltalán nem bánta meg, és azóta is a mamájával együtt javít, babaruhát varr.

A trükköket az édesanyjától tanulta, sőt, sokszor együtt törték a fejüket egy-egy szakmai kihíváson. Ezekből akad bőven, hiszen idővel a babák is változnak, más anyagokból készülnek, modernebbé válnak. Jellegzetes bababetegség a mozgó szem elromlása, a szempilla kiesése; ott van aztán a babák szétesése, a végtagok elvesztése, a haj összecsomósodása. S könnyen tönkremegy az anyagtest is.

- A babajavításra mindig van kereslet. Az a kislány, aki babázik, általában ragaszkodik a saját babájához. Nem kell neki új, az övét kell megjavítani - magyarázza a "klinikavezető". Gyakran felnőttek jönnek a játék mackójukkal (mert azt is javítanak), amelyet a gyermekeiknek szeretnének továbbadni.

Mivel jó ötven éve ugyanott van az üzlet, generációváltás történt: az egykori kislányokból nagymamák lettek. Ők a visszatérő ügyfelek, akik boldogan felidézik, hogy már gyermekként is jártak a Babaklinikán. A régi, klasszikus babákból manapság egyre kevesebb bukkan fel, teljesen eltűntek például a papírmasé fejű, anyagtestű babák.

Új fortélyokat, új fogásokat is el kell sajátítania Barta Juditnak. Először divatba jöttek a műanyag testű, mozgó szemű, befűzött hajú babák, a "legújabb őrületnek" pedig a Baby Born játékokat nevezi. Ezek már mindent csinálnak, beszélnek, böfögnek, pisilnek, a testükben csövek kanyarognak - de a karjuk-lábuk azért ugyanúgy kitörik. Megjavítani úgy kell, hogy a különféle funkciók ne sérüljenek.

Próbál haladni a korral, és most készíti a Babaklinika honlapját. A babaruhavarrás sem olyan már, mint régen: modernebbek a mai kislányok, rendszerint farmerszoknyát és farmernadrágot kérnek. Ez egyébként az egyetlen babajavító műhely, ami egyszerre jó és rossz. Segítene, ha többen lennének, mert akkor tudnának tapasztalatot cserélni. Magyarországon ráadásul megszűnt a babagyártás, és az utánpótlást (főleg lábakból és kezekből) egyedül nehéz megoldani. Előny viszont, hogy a legtöbben ma már pontosan tudják, hová forduljanak, ha a babájukkal történik valami.

Családi életek egy-egy fejezetébe is bepillantást nyer Barta Judit. A szülőket elkísérő gyermekek időnként krokodilkönnyeket hullatnak, és azt kérdezik, hányat kell aludniuk a babájuk gyógyulásáig. Mesélnek a baba nevéről, történetéről és kalandjairól.

A stafétabotot egyelőre nincs kinek átnyújtania (neki fia született), de mindenkit figyel a családban, hátha megtalálja az utódját. Bizonytalan az is, mi lesz a sorsa a belvárosi üzlethelyiségnek, amelyet a kerülettől bérel. Mint mondja, a bérleti díjnál a határ a csillagos ég, de a csillagos eget már nem lehet kitermelni.

Pedig lenne mit továbbadnia Barta Juditnak, aki valóságos restaurátorként működik. Gyakran nemcsak javítania, hanem pótolnia is kell, például a tönkrement végtagokat. Ebből szerencsére van tartalék: az évek során összegyűlt sok feleslegessé vált babakar és -láb. A maciknál viszont újat kell gyártani, ilyenkor a játékmentő mintát vesz, és mackóvégtagot varr. - Amit csak lehet, megpróbálunk megoldani - ad tömör szakmai hitvallást. Nagyon ritkán fordul elő, hogy úgy ítéli: ezt a babát már nem lehet megmenteni. Főként a régi celluloidbabák válnak néha olyan törékennyé, hogy bármit tesz, már az ő kezében is sérülnek.

A törékeny anyagi helyzet is mind gyakrabban gondot okoz. A javítás néha olyan sokba kerül, hogy a babatulajdonosok kénytelenek lemondani róla. - Mi is megérezzük, hogy baj van. Az emberek azt kérik, hogy inkább lassabban készítsük el, és mindig behoznak egy kis pénzt hozzá - meséli Barta Judit. Ennek ellenére reméli, hogy a kislányok továbbra is ragaszkodnak a babáikhoz, és megjavíttatják őket.

Reggeltől estig a Babaklinikán telik az élete, de minden percét élvezi. - Nagyon szeretem a gyerekeket, régen azon is gondolkodtam, hogy óvónő leszek. Csodálatos dolog látni az örömkönnyeket, ennél nincs nagyobb jutalom.

Barta Judit a trükköket az édesanyjától tanulta, sőt, sokszor együtt törték a fejüket egy-egy szakmai kihíváson. Ezekből akad bőven, hiszen idővel a babák is változnak, más anyagokból készülnek, modernebbé válnak