Kicsit Kodályozunk
- A tévét tartom a legpraktikusabbnak, a hozzám ritmusban a legközelebb álló műfajnak - mondja Dömötör Tamás színidirektor. Filmrendező. Tévés műsorvezető, gasztropucs-csista. Színész. Alkalmi kodályzoltán. Mikor mi.
Mégis: Magyarországon nagyon kevés helyen tudja elképzelni a tévézést. Nem elég bátrak a honi televíziósok, pedig éppen a merészség szögezheti a nézőt a képernyő elé. - Az érdekel, mennyi érzelmi amplitúdóváltás fér bele egy 24 perces tévéetűdbe, meg tudom-e oldani, hogy legalább ezalatt ne menjen ki az néző üdítőért - szól a rendezői hitvallás. Úgy látszik, a Gasztropuccs című rendhagyó tévéshow megrendelői is valami ilyesmire voltak kíváncsiak, mert annak idején szabad kezet adtak Dömötörnek.
Fiataloknak szánt főzőműsor készítésére kapott adásidőt - az se volt baj, ha a show nem túl szakmai. A nagyszájúan bájos, rasztahajú Kozi és a gyeplőt általában lazán tartó Döme, egyszóval a Gasztropuccs fogalom lett. Érthető, hogy tavasszal elkezdik forgatni az új főzőműsort. - Utazni fogunk - mondja Döme. Méghozzá konyhakocsin. A húsz epizód mindegyikében más-más megyébe, végül pedig Budapestre látogat a mobil konyha, hogy ott szakavatott helyiek segítségével lokális specialitásokat készítsen el a stáb.
- Kicsit Kodályozunk. Olyan eredeti receptekért megyünk el minden megyébe, amelyet biztosan nem ismer az ország.
A tévét a színház elé helyező preferencialista azért furcsa egy kicsit. Pláne, hogy Dömötör Tamás tavaly óta a Szombathelyi Weöres Sándor Színház főrendezője. Talán azért alakult így, mert lett légyen bármily unalmas egy színházi előadás, a nézők rendszerint a teremben maradnak, míg a tévét rögtön odébb kapcsolják. Vagyis: a tévézésnek magasabb a tétje?
- Így van. Ugyanakkor a színház sokkal nagyobb meccs. Sokkal többet kell kínlódni egy jó mondatért, ráadásul minden este élő, nyilvános akasztás van. Mégis: a mai magyar színházi világban, ha nem csinálsz valami penetránsan rosszat, simán ellangyoskodhatsz akár 20-30 évig is. Én csak akkor megyek teátrum közelébe, ha van olyan gondolatom, amely színházi formát igényel - mondja nevetve. Különösebb bukás eddig nem szegélyezte a pályáját.
Azt sem érzékelte bukásként, hogy a kétezres évek elején, mikor többedmagával létrehozták a Kamara Savariát, azt kellett tapasztalniuk: Szombathely városa még nem igazán készült fel egy állandó színházi műhelyre. Kezdetben szinte lasszóval kellett fogni a nézőket - a működés utolsó, hetedik évében viszont már 800 fix emberük volt. Ez tíz telt házat jelent darabonként. Mostanra pedig már majdnem minden adott, hogy kőszínház álljon Szombathelyen. A társulat mindenesetre már megvan hozzá, Jordán Tamás vezeti a Weöres Sándor Színház húszfős gárdáját. A reménybeli új épülethez viszont hiányzik még pár milliárd.
Dömötör Tamás szerint a lényeg csupán annyi, hogy jó darabokból jó előadásokat készítsenek. Az egyik ilyen a Füst Milán Boldogtalanok című színműve alapján íródott Czukor Show, amely filmes eszközökkel operálva a délutáni tévés talkshow-k világát csempészi a színpadra. Az ötletet egy régi Mónika-show adta Dömötörnek: egy zavart asszonyt addig kínoztak a képernyőn, míg "bevallotta", hogy néhány évvel azelőtt megölte gyermekét. A rendező azt mondja, jól tud működni a kvázitévé a színpadon. Nemsoká az is kiderül, mi a helyzet a vászonnal: nagyjátékfilm készül a Czukor Show-ból.
Január közepén volt egyébként a Weöres Sándor Színház első bemutatója, a 9700 című darab, Egressy Zoltán munkája. Azaz csak részben: alapanyaga - a rendezői-írói vázon kívül - színészi rögtönzésekből és egykori helyi jegyzőkönyvekből állt, ezt gyúrta drámává Egressy. S bár jócskán tartalmaz helyi érdekű poénokat, a rendező szerint nem csak a szombathelyiek élvezhetik a 9700-at.
Múlt hét végén pedig jött a következő premier, a Czukor Balázs főszereplésével színpadra állított Szerelmes Balázs. Egy olyan férfi története ez, aki már nyolc éve csak skype-on beszél a külvilággal, nem megy ki a lakásból. Lassan kiderül: mindenkinek az az érdeke, hogy Szerelmes Balázs ne legyen szerelmes, maradjon csak a kis szobájában. Nem áruljuk el a darab végét, annyi azonban tanulságként elmondható: mindig ki kell jönni a szobából, bármi legyen is a vége.
- A technikai lehetőségeknek hála, a színészek akár otthon is játszhatnának, ha hajlandók volnának rá, hogy az egyik falfelületet a darabnak megfelelően rendezzük be. A színen ugyanis végig csak Balázs van jelen, a többiek mind képernyőről vesznek részt a darabban. - Fel is vetettem nekik - így Dömötör Tamás.
De köszönték szépen, nemet mondtak. Szeretnének minden alkalommal meghajolni a közönség előtt.
