Az emlékezetes Grósz-beszédből főként a fehérterrorozásra koncentráltunk, meg arra a konok elhatározásra, hogy az elvtársak megvédik az egypártrendszert. Észre sem vettük, hogy a nagy szónok az anarchiát
és a káoszt, amellyel fenyegetőzött, némi arisztokratikus/bunkó bájjal "anarkiának" és "káhosznak" ejtette.

Eltelt két évtized, az anarkiából és a káhoszból nem lett semmi, a rendszerváltozásból viszont igen, és erről a fordulatról igyekszik most képet festeni nekünk Erdős Gábor a Visszajátszás című, hétfőnként jelentkező sorozatban.

Sajnos a nagy szónokhoz hasonlatosan ő is meglehetősen laza ecsetvonásokkal. És ez még akkor is igaz, ha ebben az év végéig tartó műsorfolyamban láthatóan van gondolkodás, munka, archívumokban kutakodás, anyaggyűjtés, nagyjából világos és tisztességes szerkesztői szándék, amely éppúgy megmutatni igyekszik a karcosabb politikai kiszögelléseket, mint a korabeli hétköznapok jellemző és ma már viccesnek tűnő problémáit. Amely egyszerre kíván érdekes és hiteles lenni, szeriőz és bulváros.

Erdős hiánytalanul és pontosan idézi fel 1989, valamint az azt megelőző évek legfontosabb történéseit, egyebek mellett a már említett Grósz-beszédet, a Pozsgay-féle rádióinterjút, amelyben először nevezi legalább népfelkelésnek az 1956-os eseményeket, az Ellenzéki Kerekasztal megalakulását, a Munkásőrség kimúlását vagy a világútlevél megjelenését. Megszólalnak a ma már ismert politikussá lett vagy a közélettől azóta megundorodott rendszerváltók, és megszólal a KISZ KB új titkára, egy SZTK-keretes szemüvegben pompázó fiatalember is, akit a híradó kommentátora Gyurcsányinak nevez (vigyorgok megint). Szó esik az első adóbevallásról, a kivonuló szovjet csapatokról, a szaporodó taxis hiénákról, a hosszú, tömött sorokban Ausztriába igyekvő frizsiderturistákról és egy férfiról, aki 1989-ben éppen 22 esztendeje várt telefonra. A műsor mindenre figyel, végigpörgeti a hivatalos és a magántörténelmet, profi módon felmondja a leckét.

És valahogy mégsem jó.

A rendszerváltás időszakának vérre menő konfliktusai itt kedves furcsasággá szelídülnek. Erdős Gábor olykor édeskés összekacsintással beszélget brigádnaplóról, Munkásőrségről, Merkur-kiutalásról, alternatív kultúráról, máskor a helyzethez illesztett komolysággal a korabeli politikai mozgolódásokról. A Visszajátszásból hiányoznak a valódi drámák, hiányzik a mélység és a magasság, pedig, ha nem tévedek, sűrű volt az élet akkoriban. Jóval sűrűbb, mint amilyennek ebből a sorozatból kitetszik. A Visszajátszás tisztességes korrajz igyekszik lenni, de inkább csak amúgy élvezhető korskicc.

Amelyből a szerkesztői óvatosság kispórolta az anarkiát és a káhoszt.