- Móricz a leginkább pornográf magyar író - mondja Kőrössi P. József, a Noran kiadó igazgatója. Az első, mintegy 900 oldalas kötet, amely a 1924-től '29-ig fogja át az író életét, a megjelenés heteiben vélhetően sok munkát ad majd a bulvársajtónak. Mellbevágó lesz nyers szókimondása, a zsidókérdéssel kapcsolatos, cseppet sem árnyalt vélekedése, amely csak '39-ben, az első zsidótörvények után alakul át gyökeresen. A Móriczot kedvelő, a botrányoktól tartózkodó olvasónak azonban egészen másért lehet szenzáció a hagyatékból előkerült, mostanáig kiadatlan szöveg. S hogy miért kellett erre mindmáig várni? Mert az ilyen-olyan jegyzetek, a klasszikus naplóforma és a dátummal ellátott oldalak egységes kötetté való egyberendezése, a megfelelő jegyzetanyag összeállítása irdatlan sok munkát kívánt.

- A dokumentálás és a kiírás megváltó ereje párosul egy érzékeny, a robusztusságával teljes ellentétben álló nőies hanggal - magyarázza Cséve Anna, a kötetek szerkesztője, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa. Mert nem csupán bepillanthatunk az indulatait nehezen féken tartó, impulzív, minden vállalt munkáját teljes hévvel ellátó író mindennapjaiba, de egy egészen más, a kánontól jócskán eltérő Móricz-kép bontakozhat ki előttünk. Láthatjuk az igazságtalanságok miatt törő-zúzó Móriczot, a színházi sikerekre vágyó Móriczot, aki annyira éhezte a közönség elismerését, hogy képes volt elrejtőzni a pénztárban, hogy kilesse, milyen emberek váltanak jegyet a darabjaira. Akkurátusan öszszeszámolta a nézőtéren felhangzó tapsokat és nevetéseket, hogy felfedje a siker illékony titkát.

A Márai-féle tömörséghez szokott olvasókat meglepheti a teljes műfaji kavalkádot felvonultató szövegfolyam: elküldött és el nem küldött levelek, Robinson-versek a hétköznapok csöndes örömeiről, regényrészletek vagy csak az írás parttalan áradása. Az egész nap dolgozó Móricz néha maga sem tudta, amikor leült a gép elé, hogy mit is fog írni: csak úgy kicsúsztak belőle a mondatok. De ugyanígy lehet olvasni szerelmi életét boncolgató, kínos őszinteséggel feltáró válságnaplóként is.

A napló irodalmi értékét viszont az adja, hogy újra megnyitja a lezártnak vélt életművet, és átértékelheti az életmű darabjait. Bepillantást enged a fontosabb szövegek keletkezéstörténetébe - honnan és mikor csípett el fontos és hoszszú utat bejárt mondatokat -, és lerombolja végre a Móriczot övező szegénységkultuszt. A háború utáni irodalomtörténet ugyanis, Ilia Mihály szerint, talán épp vele bánt el a legmostohább módon. Belekényszerítette egy ideológiai és irodalmi irányzat ketrecébe, parasztírót faragott belőle. A Naplóból egyértelműen kiderül, amit már többen is pedzegettek: Móricz kifejezetten modern író volt, aki a férfi-nő viszony ábrázolásában, az élet sokszínűségének feltárásában is maradandót alkotott. A szerteágazó, az író haláláig tartó naplófolyamot a kiadó négy éven át három vagy négy kötetben jelenteti meg.