Új csomópontok gyűlnek a hálón
Az, hogy az internet mennyiben teremtett új helyzetet az irodalom számára, leginkább az utolsó évtizedben alakult vagy manapság alakuló irodalmi szerveződések, csomópontok kapcsán érzékelhető. Eleinte pusztán körképet szerettünk volna adni róluk, aztán hamar kiderült, hogy a "nyilvánosság szerkezetváltása" lényegileg alakítja át az írást és a műhelymunkát.
Habár az irodalmi szerveződés klasszikus formáit választotta a négy éve egy Parnasszus írótáborban, Novák Valentin által létrehívott Kelemen-kör - hiszen baráti körben, magánlakásokban elemezték egymás szövegeit -, működésükre, céljaikra óhatatlanul hatást gyakorol a net. Ahogy Payer Imre költő, az egyik alapító megfogalmazta, neoreneszánsz összejövetelek ezek a kelemeni esték.
- Mára egyesületté lettünk, és tágabban gondolkodunk, mint amit csak az irodalom megengedne - tette hozzá. Egy-egy est sokkal inkább kulturális esemény, mint puszta felolvasás. Olyan szabad teret hoztak létre a közönség számára, melyben minden ideológiától, irányzattól mentesen kerülnek párbeszédbe a művészek és műveik Balla Zsófiától Parti Nagy Lajosig, Szepesi Erikától Szilágyi Ákosig.
Szoros értelemben nem művészeti csoportosulás a Vass Tibor által 2004-ben alapított és főszerkesztett Spanyolnátha című folyóirat, habár gyűjt maga köré stabil alkotókat, s félig-meddig műhelyként működik. Kizárólag a netmédia által "terjedő" szépirodalommal, szépművészettel, szépzenével foglalkoznak.
- Ez nem hiánypótlás, inkább felhasználóbarátság. Azoknak a negyedóráknak, kávészüneteknek a kihasználása, amelyek alatt a művészetkedvelő közönség nekiáll a netböngészésnek - magyarázza Székelyhidi Zsolt művészeti szerkesztő. Mindezzel új felelősség is megjelent. Hol van már az az idő, amikor Kormos István a szégyenlett első köteteit visszacsente költőbarátaitól? Az interneten akár évek múlva is ráakadhat bárki a feltett szövegekre, akár egy egyszerű Google-kereséssel is.
Úttörő kezdeményezés volt, mára sajátos irodalmi csomóponttá vált a maga nyolc évével "Matuzsálemnek" számító Dokk, amely nem egy szoros értelemben vett alkotói csoportosulásnak indult.
- Az alapítók célja a kor műszaki követelményeinek megfelelő nyílt fórum, kritikai segítség és egy akkoriban még igen sajátosnak minősülő publikációs platform létrehozása volt - magyarázza Tolvaj Zoltán, az egyik szerkesztő. S hogy mi lenne a konkrét jelentősége egy olyan adatbázisnak, ahol jelenleg 1655 szerző 17544 verse szerepel? Talán "csak" annyi, hogy szövegek élnek egymás mellett vagy olykor egymás ellenében: olyasmi ez, mint a földfelszín alatt heverő víztartalék. Felszín alatti gazdagság.
Ma már aligha lehet megkerülni az utóbbi évek egyik legsikeresebben érvényesülő irodalmi szerveződését, a Telep-csoportot, amely egy 2005-ös, Marno János által vezetett JAK-szeminárium folytatásaként alakult meg, a kritikai-elemző munkát megkönnyítő blogos műhelyként.
- A Telep eredményessége szerintem abban áll, hogy a tagok külön-külön is nagyon tevékenyek, aktívan publikálnak. A blogunk nem is a fő felületünk, hiszen a legtöbb szerzőnek már van könyve, új írásaink az irodalmi tér hagyományos, offline keretei között is hozzáférhetőek - foglalta össze Nemes Z. Márió a sikereik okát.
Általában is jellemző, hogy a mai szerveződések alig-alig alakítanak ki valamiféle közösnek nevezhető szellemi irányt. Ha formálódik is ilyen, az sokkal inkább egy belső párbeszédből szövődik, s természetesen igen képlékeny is. Mindez érvényes az egyik új műhelyre, az Előszezonra is.
- Spontán indulás volt, 2007 áprilisában, de előzményeként, mintájaként ott volt az akkorra már régóta jól működő Telep-csoport, amelyből én épp akkoriban léptem ki - meséli Simon Márton, az egyik alapító, aki előzőleg már a Dokknál is szerzett tapasztalatokat. Jó ideje éppen ő fogalmazta meg a legélesebben az internettel kapcsolatos fenntartásokat, és annak egyik fő előnyét is a nyomtatott médiumokhoz képest.
- Az internet legfőbb problémája bizonytalan presztízse, amely a blogszféra relatív újdonságából és túltengéséből fakad - magyarázza Simon. De a visszajelzések pozitívak: többen olvassák naponta az oldalt, mint ahány példányban egy átlagos bemutatkozó kötet ma Magyarországon megjelenik.
A legújabb generációt képviselik a Körhinta kör ma húszas éveik elején járó tagjai: a kör alapjait a Kárpát-medencei diákírók, diákköltők sárvári találkozóján kialakult ismeretségek adták.
- Olyan lehetőségeket kaptunk, amelyekkel addig nem számoltunk: elhívnak felolvasni, folyóiratok mutatnak be minket - foglalja össze az alapítás előnyeit Fehér Renátó. Így együtt talán nincsenek annyira egyedül, teszi hozzá. Verseket tesznek fel a blogra, és kommentelik egymás szövegeit. Miközben külsősök megjelenésében reménykednek, hiszen ők bizonyítják a legjobban, hogy a Körhinta nem egy belterjes búcsúbeli csinnadratta.
