A március elsején hatályba lépő előadó-művészeti törvénnyel kapcsolatos teendőkről tanácskoztak budapesti és vidéki önkormányzati fenntartású színházak vezetői február 12-én és 13-án a Miskolci Nemzeti Színházban. 2009-ben az állami támogatásuk közel 13,9 milliárd forint lesz, amiben benne van az az 1,7 milliárd növekmény is, amelyet már a 2010-ben érvénybe lépő új finanszírozási elvek szerint kapnak a színházak.

Az 1,7 milliárdból 1,3 milliárd aszerint kerül szétosztásra 17 budapesti és 19 vidéki, úgynevezett kőszínház között, hogy a helyi önkormányzat mennyi támogatást ad színházának, 400 millió pedig aszerint, hogy az egyes színházaknak 2008-ban mennyi fizető nézőjük volt. Ebben már felismerhetők az előadó-művészeti törvényben megfogalmazott alapelvek, az új típusú finanszírozásra első ízben 2010-ben kerülhet sor. Ehhez a fenntartó önkormányzatoknak 2009. május 31-ig regisztráltatniuk kell intézményüket. A törvény a színházak és bábszínházak esetében hat kategóriát állított fel, így az elsőbe sorolódnak azok a színházak, amelyek évente legalább 180 előadást tartanak, saját társulattal legalább két bemutatót hoznak létre, és a megtartott előadások legalább háromnegyede saját előadás.

A 2010-ben kapható állami támogatás mértéke a besorolás mellett nagyban függ a fenntartó önkormányzat által nyújtott 2009-es támogatás nagyságától. (Az önkormányzatok költségvetésének tervezése most folyik.) A szervezetek finanszírozásának kiszámításában szerepet játszik a színházak által nyújtott művészeti szolgáltatások sokszínűsége is: egy prózai előadásnál magasabb szorzóval értékelik a stúdió-, a klasszikus operett-, az opera- és a gyerekelőadásokat.

- A rendszer felülről zárt: a költségvetés minden évben meghatározza a fő összeget, amelyet az előadó-művészeti törvényben meghatározott elvek alapján osztanak el - hangsúlyozta Nagyné Varga Melinda. Az Oktatási és Kulturális és Minisztérium Művészeti Főosztályának vezetője kiemelte: az új törvény együttműködésre, hiteles adatszolgáltatásra készteti a színházi szakmát. A fenntartók és szervezetek által nyújtott adatok alapján pedig egyedülálló lehetőség nyílik arra, hogy pontos képet kapjunk a színházak működéséről.

- A támogatások esetében az alapprobléma az önkormányzatok kényszerpályája - mondta Mádi Zoltán, a Vígszínház ügyvezető igazgatója arra utalva, hogy a színházak fenntartása nem kötelező feladat. Hozzátette: a finanszírozás új rendje érdekeltséget teremthet, hogy az önkormányzatok legalább ne csökkentsék a támogatásukat, ezáltal megőrizzék kulturális intézményrendszerük egyik alappontját.

A 2009-es költségvetésben az egyes színházak állami alaptámogatása mintegy 8-15 millió forinttal csökkent 2008-hoz képest, kérdés tehát, hogy az önkormányzatok mennyiben követik ezt a központi tendenciát. A színházak reménykednek, a helyi alkuk még folynak.

Mádi szerint az 1,7 milliárd plusz inkább egy gesztus a kormányzat felől, és az elmúlt években elmaradt támogatásnövelés bizonyos kompenzációjának tekinthető. Halasi Imre, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója azt mondja: az egyes színházak esetében a csökkenő vagy nem növekvő támogatásokhoz képest már ez is segítséget jelent.

A színházak számára további forrást jelent a magánszféra érdekeltté tétele a támogatásban: a nyereséges gazdasági vállalkozások a színháznak adott támogatásukat az adott színház nettó jegybevételének a 80 százalékáig leírhatják társasági adójukból. A filmtörvény esetében ez a támogatási elv ösztönzően hatott. Az adótörvények ezirányú változását 2009 végéig még az EU-nak is jóvá kell hagynia.