Az 'új mindennapok'
A kiszuperált műemlék hőerőmű ikonikus épületében május 17-ig tekinthető meg a felső szint tágas termeiben Alekszandr Rodcsenko és Ljubov Popova Defining Constructivism, A konstruktivizmus körvonalazása címet viselő retrospektívje. A két művész az 1917-es forradalmat követő orosz avantgárd kimagasló egyénisége volt, amikor más, részben itt is helyet kapó alkotók - Varvara Sztyepanova, Alekszandra Exter, Alekszandr Vesznyin és mások - társaságában elkötelezték magukat az új világ létrehozása mellett. A befolyásos duó meghatározó szerepet játszott az orosz konstruktivizmus stilisztikai és elméleti megalapozásában. Híresen elutasították a l'art pour l'art gondolatát, helyette társadalmi célok szolgálatába állítva a művészetet.
A gazdag, időigényes tárlat lényegében két részre osztható. Az első termekben Rodcsenko és Popova 1917 és 1921 közötti festményei sorakoznak, melyek a világ minden tájáról, de túlnyomórészt a Tretyakov Képtárból, más orosz múzeumokból és a görög származású, moszkvai születésű, kifejezetten az orosz avantgárdra ráállt gyűjtő, Georgios Kostakis 1998 óta a Theszszaloniki Kortárs Művészeti Múzeumban látható kollekciójából érkeztek. A fénypontok közé tartoznak a szuprematizmustól indult Popova festői architektonikái, illetve a tér-erő konstrukciók. A korszak lezárását jelzik az eredetileg az 1921-es 5x5=25 címmel megrendezett moszkvai tárlatra készült képek, köztük Rodcsenko híres, kizárólag a piros, sárga és kék alapszínt tartalmazó monokromatikus sorozata, mellyel "logikus lezárására sikerült redukálnia a festészetet".
Nem biztos, hogy a show minden látogatója egyetért ebben, de igazán izgalmasnak a második fejezet tűnik, amely remekül dokumentálja Rodcsenko és a sajnálatosan fiatalon, 1924-ben, mindössze 35 évesen, kisfiával együtt skarlátban elhunyt Popova elkanyarodását az alkalmazott művészet felé. Elképesztő, menynyi műfajban próbálták ki magukat és milyen mértékben voltak képesek befolyásolni a XX. század könyv- és lapkiadását, a divat, a mozi, a színház világát, a grafikai tervezést. Fontosnak tartotta a tárlat oroszországi származású, az Egyesült Államokban élő kurátora, Margarita Tupitsyn, hogy elhozza Rodcsenko hátborzongató könyvborítóját és illusztrációit Majakovszkij Szifilisz című verskötetéhez. A futurista költő 1921-re, amikor Lenin meghirdette Új Gazdasági Politikáját, a magánvállalkozásoknak korlátozott helyet adó NEP-et, reklámszakértőnek számított és partneri kapcsolatot létesített Rodcsenkóval. Az "új mindennapok" keretében, mint a Tate Modern tárlata jól illusztrálja, Popova és Rodcsenko bútort, textilt, étkészletet és más háztartási cikkeket is tervezett. A politikai vezetés korán felismerte a propaganda és oktatási célokat szolgáló plakátok jelentőségét, és a két művész rendre kapta a megbízásokat. Rodcsenko projektjei közé tartozott a bolsevik párt történetét feldolgozó posztersorozat. Popova, más konstruktivistákhoz hasonlóan különösen vonzódott az előadó-művészetekhez, melyek kiszabadították a műterem elefántcsonttornyából. Legfontosabb színházi produkciójának Fernand Crommelynck A felszarvazott Adonisz című vígjátéka számít, melynek díszletét állandó mozgásban lévő kerekek, csúszdák, futószalagok képezték, a jelmezek pedig egy konstruktivista kompozíció absztrakt elemeit idézték fel.
Az utolsó két terem egyikét mozivá alakították át a rendezők, ahol Rodcsenko egyik filmjének, Az újságírónő címűnek fennmaradt kockáit nézheti meg a látogató. Az innovatív díszleteknek köszönhetően a kor mozilátogatói bepillantást nyertek a lakberendezésről és a városi életformáról alkotott véleményébe. A tárlat frappáns lezárásaként a Tate Modernben újjászületik a Szovjetuniót az 1925-ös párizsi Iparművészeti és Modern Ipari Nemzetközi Kiállításon képviselt munkásklub. A tervező, Rodcsenko a kényelemnél nyilvánvalóan fontosabbnak tartotta a minimalista funkcionalizmust. Egyértelmű, milyen szabadidős foglalkozást tart helyesnek a kormány: sakkozást, olvasást, de kialakítottak multifunkciós, mozgatható kirakati állványokat fotók, térképek, könyvek számára, és kihúzható vetítővásznat is.
A konstruktivizmus hamarosan lecsengett, átadva a helyet a szocialista realizmusnak, Rodcsenko pedig a művészeti élet peremére szorult, noha éppen Párizsban vásárolt két fényképezőgépével a negyvenes évek elejéig dolgozott, majd 1956-ban bekövetkezett haláláig időnként fotókiállításokat is szervezett a kormány számára.
