A furcsa fejfedő nemtől és életkortól függetlenül bárkin feltűnt, így elég nehéz lehetett kitalálni, vajon mi a közös a tömeg tagjaiban. Segíthetett a megfejtésben a kalap elején strasszkövekből kirakott felirat: Dancing Queen. Így akinek kicsit is feltűnt a mostanában újra fellángoló ABBA-mánia, máris kitalálhatta, hogy a többezres tömeg az Arénában megrendezett "ráadás"-koncertről érkezett. Kedd este ugyanis tartottak még egy előadást, mert az eredeti, szerda esti időpontra nagyon hamar elkelt az összes jegy.

Megszólalásig eredeti. És még utána is...

Pedig nem is az ABBA lépett fel.

Egészen pontosan az ABBA óta a legjobb ABBA-nak titulált emlékzenekar adott (szünettel együtt) majdnem háromórás koncertet. A többkamionnyi felszereléssel és hatalmas stábbal utazó ABBA - The Show című produkció egyébként remek hanggal megáldott tagjai mindent megtesznek a hiteles múltidézésért: korhű frizurák, pontosan lemásolt fellépőkosztümök, mai szemmel minimalista koreográfiák - még a mozgásuk is olyan, mintha az eredeti tagok lennének a színpadon. Pedig abból a csapatból csak két kísérő zenész játszik: Ulf Anderrson és Janne Schaffer, akiknek teret is engednek, remek szaxofon- és gitárszólókkal színesítik a koncertet.

Az, hogy a közönség vevő a nosztalgiára, és már az első dalnál azt kérdezi, ugye nem gondolták komolyan, hogy ezt ülve kell végighallgatni, érthető. Hiszen az ABBA csaknem olyan sikeres, mint pályája csúcsán: köszönhetően a dalaikból készült musicalnek, majd a filmnek, ma is életkortól függetlenül hallgatják slágereiket, amelyekből akad jó néhány. De hogy mivel vettek rá egy komplett szimfonikus zenekart, konkrétan a londoni Nemzeti Filharmonikusokat, hogy két dallam lejátszása között ABBA-koreográfiákat lejtsenek, vagy épp tapsra intsék a közönséget, rejtély.

Bár úgy tűnt, ők is remekül szórakoznak, még akkor is, ha nem az igazi ABBA van a színpadon. Így viszont már érthető az egész.