Az egyesült Európa sokkal kevesebb izgalmas témát és művet szül, ha úgy tetszik, unalmassá váltunk. Így a rendezvény keletebbre kezdte el keresni a "témákat", illetve a kisebb, egyénibb hangvételű auteur produkciókra fókuszál.

A Vihar című sokszoros koprodukciós mű, gúnynevén europuding, egy kicsit visszacsempészte a régi hangot. Középpontjában a hágai bíróság súlytalansága és az unió bürokráciája áll. Sajnos azonban róla is elmondható, ami a klasszikus fesztiválfilmek többségéről: a téma fontosabb, érdekesebb, mint a film. Egyáltalán, a verseny nagy nevei közül svéd Lukas Moodysson Mammoth (Mamut) című műve az első klasszikus, nagy vászonra méltó munka. Igazi grandiózus, eposszerű produkció, több szálon futó drámai cselekménnyel. Tulajdonképpen életveszélyes vállalkozás, hiszen manapság nagyon nem trendi olyan üzenetet közvetíteni, hogy figyeljünk egymásra és a családunkra, különben kihalunk, mint a mamutok. Lássuk be, ez kifejezetten ciki. De Moodysson olyan intelligens és finom megoldásokkal teszi ezt, amelyek ma már szinte eltűntek a mozikból. Ami azt illeti, soha nem láttam ennyire szomorú happy endet, amelyet az újságírók egy hangos része nem is értett meg, és indulatból kifütyülte a filmet. Benne volt a pakliban. Mindemellett azon sem csodálkoznánk, ha megkapná az Arany Medvét.

Berlinből jelenti kiküldött munkatársunk