Végkiárusítás, Warholt vegyenek!
Az amerikai múzeumok, illetve múzeumigazgatók szövetsége azonnal felhívta 190 tagjának figyelmét, hogy ne kölcsönözzenek műalkotást a New York-iaknak, és ne szervezzenek velük közösen kiállítást. Megsértették ugyanis az ernyőszervezet alapelvét: készpénzgondjaik enyhítésére műtárgyakat adtak el.
Ekkor még senki nem gondolt a szankció pofonegyszerű kivédésére: meg lehet szüntetni és pénzzé lehet tenni egy egész képtárat is. Ez történt a minap - a képeiket ott kiállító művészek, illetve a szakma általános felháborodására - a massachusettsi Brandeis Egyetem Rose Művészeti Múzeumával. Az egyetemi múzeumok körében ez idáig példátlan felszámolás szeptemberben esedékes. Mintegy hatezer, összesen 350-400 millió dollárra becsült alkotás kerül kalapács alá, köztük Andy Warhol Szombati katasztrófája (az autóbaleset-sorozatból). Ennek értékét 30 millió dollárra tartják.
Az 1961-ben létrehozott múzeum egy 50 ezres adományból nőtte ki magát, mégpedig azzal a megkötéssel, hogy egy képre legfeljebb ötezer dollárt költhet. Az első igazgató, Sam Hunter esztétikai fogékonyságát és előrelátását dicséri, hogy Warholéi mellett "fillérekért" vásárolta meg Robert Rauschenberg, Jasper Johns és Roy Liechtenstein ma akár milliókat érő műveit is. A mostani végkiárusításról mindenki, beleértve a kiállító művészeket és a múzeum vezetését is, az utolsó pillanatban, már az egyetemi döntés után értesült. Bár a felügyelőbizottság elnöke, Jonathan Lee az amerikai zsidóság kulturális örökségének részét temeti (a Brandeis zsidó kötődésű intézmény), Jehuda Reinharz rektor azzal védekezik: miután a hátteret biztosító 700 millió dolláros alap a pénzpiaci válság következtében alaposan megcsappant, már az oktató-kutató alaptevékenység védelméről van szó. A Brandeisnek az sem kedvezett, hogy adománytevői közül sokan jelentős összegeket veszítettek, mert az óév végének New York-i botrányhősénél, Bernard Madoffnál fektették be a pénzüket. Ő viszont pilótajátékot működtetett belőle, összesen 50 milliárd dolláros kárt okozva.
Ám a Rose Művészeti Múzeum gondjai ezzel sem oldódtak meg. Először is, Massachusetts főügyésze most hivatalból vizsgálja, hogy a képek eladása nem sérti-e az adományozókkal kötött megállapodásokat. Néhány éve ez hiúsította meg, hogy a Tennessee állambeli Fisk Egyetem pénzzé tegye Georgia O'Keeffe két képét, amelyeket a már évtizedek óta halott művésznő korábban ajándékként bocsátott a rendelkezésére. A másik fő probléma: a műtárgypiac pang - éppen a pénzügyi válsággal,
sőt kisebbrészt a Madoff-botránnyal is összefüggésben.
- Nem is lehetne rosszabb időpontot választani drága műalkotások eladására. Nemcsak elvtelenségről van szó, de rossz gazdasági érzékről is - nyilatkozta a The New York Times-nak Robert Storr, ismert muzeológus-művészettörténész.
Szakemberek attól tartanak: a Brandeis döntése - múzeumszövetségi intő ide vagy oda - lavinát indít most el. De annak sem könnyű, akit éppen megment "dollárpapa". A Los Angeles-i Kortárs Művészeti Múzeum (MOCA) már-már készítette az árcédulát Mark Rothko és (ismét csak) Robert Rauschenberg festményeire, amikor Eli Broad, a kaliforniai metropolis vezető mecénása 30 millió dolláros segítséget ajánlott. Erre égető szükség volt, ugyanis a kortárs képzőművészetben világszínvonalat bemutató MOCA mögötti alap 40 millió dollárról hatmilliósra csökkent az elmúlt években. A képtár megmentésére a Facebook közösségépítő portálon külön profilt (MOCA Mobilization) nyitó művészek azonban csalódottak a vastag pénztárcából érkező segély nyomán, és Jeremy Strick igazgató is gyorsan vette a sátorfáját.
De a jelek szerint a kényeskedés ideje lejárt az amerikai kultúrában: a legutóbbi időkig a The New York Times kiadója, a Sulzberger család sem gondolta, hogy a második legnagyobb részvényes - minapi, negyedmilliárd dolláros kisegítő csekkjének köszönhetően - egy mexikói spekuláns, Carlos Slim Helú lehet, ha érvényesíti majd opciós jogát.
