Olyannyira, hogy a Műgyűjtők Éjszakáján az erdélyi szőnyegekről tart előadást a Dénes Galériában. Bilibók "civilben" egy vagyonkezelési társaság vezetője, de annak idején nem a befektetés lehetősége vonzotta a szőnyegekhez. Még gyerekkorában, Erdélyben ismerte meg ezt a világot, rokonai, szülei vitték el sokfelé, ahol szép szőnyegeket lehetett látni.

Az anatóliai szőnyegek szállítási útvonala Erdélyen haladt át, így maradt ott sok belőlük. Valaha Bethlen Gábornak volt a legnagyobb gyűjteménye. Ma a brassói Fekete-templomban, amely a legkeletibb gótikus templom, 197 darab anatóliai szőnyeget őriznek. Ez a legnagyobb magángyűjtemény ebből a szőnyegfajtából.

Erdélyben több mint 300 darab létezik összesen belőlük. De a legnagyobb közgyűjtemény a budapesti Iparművészeti Múzeumban található. Ez értékben vetekszik a törökországi gyűjteményekkel. És kiemelkedő az az anyag is, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek. Része ennek Teleki Domokos nagy erdélyi szőnyeggyűjteménye is.

- Kevesen tudják, hogy a huszadik század elején erősen megnövekedett az érdeklődés a szőnyegek iránt - mondja Bilibók Botond. - Akkoriban sok kiállításon is szerepeltek. Sokan, akik már ráéreztek a szőnyegek szépségére, azért utaznak el Erdély kisebb-nagyobb településeire, mert tudják, hol lehet még látni néhányat a híres darabokból. Gyűjtők kezében viszonylag kevés maradt. Nagyon ritka, hogy fel-felbukkan néhány darab az árveréseken. Főleg az angolszász gyűjtők csapnak le rájuk. Ami nem meglepő, mert ma egy-egy kiváló állapotban fennmaradt szőnyeg ára eléri akár a százezer fontot is.

Egy erdélyi szőnyegremek