Seres grafikai munkássága talán még a legtájékozottabb gyűjtők körében is teljesen ismeretlen. Már csak azért is, mert biztató indulása után Seres sok-sok évre gyakorlatilag maga lépett ki a magyar képzőművészeti életből. Pedig - mint állítja - "a képzőművészetbe beleszülettem, tehát ez nem választott pálya számomra". Seres János festőművész fiaként tinédzserfejjel - éppen a magyar sokszorosított grafika aranykorának számító hatvanas években - maga is a miskolci művésztelep lakója és olyan mesterektől kapja első leckéit, mint Kondor Béla, Lenkey Zoltán vagy Csohány Kálmán. Kmetty Jánosnál és Szentiványi Lajosnál kezdi tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, de egy évvel később külföldre távozott. Színes nyugat-európai és észak-amerikai évek után tér haza - ehhez lényegében az adta a végső lökést, hogy Amerikában behívták katonának és ő nem kívánta idejét vietnami dzsungelharcokkal múlatni.

Miután Budapesten festő-restaurátori szakon befejezte főiskolai tanulmányait, egy ideig intenzíven festett (1978-ban még önálló kiállítása is volt), ám azután a restaurátori munka mellett horgonyzott le. Seres Lászlót a leginvenciózusabb, egyben legmegbízhatóbb, legkeresettebb restaurátorok között tartja számom a szakma.

Három évtizedes hallgatás után csak nemrégiben kezdett újra festeni, rajzolni. Ma is Miskolcon dolgozik - leszámítva a teleket, amikor is Indiába "települ át", ahol egy helyi kollégájával alapított restaurátorműhelyben tevékenykedik. Kishonthy Zsolt művészettörténész, Seres "újrafelfedezője" szerint a MissionArtnál most bemutatott alkotó művészete "belesimul abba a lírai absztrakt vonulatba, amely a többi között Hortobágyi, Veszelszky nevével jellemezhető. Innen már csak egy lépés az absztrakt expresszionizmus, amelynek legjobbjait élőben látta, hatását érezte, amikor 1968-1969-ben New Yorkban élt". (K. T.)

Seres László: Előtte (1973)