Havadtőy Sámuelnek ez a harmadik, úgynevezett "hommage-kiállítása". Agnes Martin és Andy Warhol után most André Kertész munkássága és személyisége előtt tiszteleg.

A kiállítás darabjai most kerülnek először a nagyközönség elé, noha már körülbelül két évvel ezelőtt összeállt az anyag. Havadtőy azt mondja, a késleltetés szándékos, szerinte ennyi idő alatt eldőlhet, érdemes-e kiállítani a képeket, kiállják-e az idő, s legfőképp a művész önbírálatának próbáját.

Az Hommage á Kertész képei a világhírű fotóművész Distortions (Torzulások) című ciklusát idézik. A nyolcvanas években találkozott is egymással a két művész Kertész New York-i lakásán - Havadtőy ott látta meg először azoknak a tükröknek egyikét, amelyekkel a világhíres torzított női aktsorozatot készítette az akkor már nagyon idős művész. Később Londonban is találkozott a tükörrel - aztán úgy döntött: elkészíti a Distortions "férfiváltozatát". Kertész a sorozatot a Querelle kiadó megbízásából fotózta a Párizsban megjelenő Le Sourire magazinnak, két modellt fényképezett, a torz hatások elérésében három tükör volt segítségére. Havadtőy egyetlen modell közreműködésével készítette a 19 darabból álló sorozatot.

A maga korában forradalmi újításnak számított a Distortions képein keresztül tapasztalható látásmód - indokolja Havadtőy Sámuel a választást, amely egyfajta vizuális kalandnak is tekinthető, hiszen a művész korábbi képeiből nem feltétlenül következik az akttorzó mint téma, s így volt ez Kertész esetében is. Míg Kertész analóg technikával készítette képeit, Havadtőy digitális gépet használt, de számítógéppel nem manipulálta a fotókat: az akt torzulásait kizárólag tükörrel érte el. S bár a jó felbontás lehetővé tette volna, hogy hatalmas felületű képeket állítson ki, mégsem tette - úgy elveszett volna a Kertész (és saját) képei esetében is nagyon fontos komponens: az intimitás.